Hónapok

Tíz köröm karmolna törne így bántanálak nosza szemem forog és megölne csak ne legyek rokona gyilkos lennék vacak véres lelkét

Földön felbukkanó felszín máshol csak vonal neked süppedő saras semmi érthetetlen kóddal. Fekete föld hamvas homok lábnyomba léphetsz utolérnek ósdi

  Elfeküdt a szélben a gaz már horkol sebzetten itt levél nyelv nyalogatja szárazságában szaporodik. Rendes rókák a réten szemükben

Köd legel a hegyeinkben és a kiszáradt világban könnyben áznak otthonok míg a fák nőnek az eget verdesnék buzgóságukban de

Kő kaviccsal koccan, hullámsírja megfeszül kész a mű lásd ahogyan szíve, lelke felderül. Elvonul, már dajka ár, szoktatás sem alap,

Zakopane A kék égre tükröződnek a hegyek, párkányra füstöl elnagyolt halált, madarak erre csak ritkán repülnek, havas csúcsok alatt lapul

  Gejzírből tört előre csöpped, Magasság szédített ott fenn, aláhullva a fészekre talál, mint a szárnya szegett madár. hol tisztaság

Csak a szél vízumát irigylem, átjár határokon, hegyeken, büszkén vállalja, hogy szeles, szél-széllel össze nem vesz lehet akár párás, piszkos,