Vers

  hátsó udvaron a diólevél felhő eltakarja az eget ősz van és kékkel vegyülő aranybarna levelek haláltusája újjászületésének receptje vigyázz

  A Sóstói erdő, mint egy zöld székesegyház, freskókat fest a Nap, a parancsolat árnyékát. A fák beszélnek, levelek nyelvén

Három-hússzal születtem, talán fejre sem ejtettek, kiskocsmában keresztelkedtem, majd vérem is megerjed. Régen szaporáztam az időt, kapaszkodtam hegyeknek, már elértem

Mint alvó gyanútlan gyermek a földlakó, aki álmában ölelgeti plüss maci helyett a grizzly medvét, bár megható, ahogy a gyermeket

Furcsa folyó az álom fele agytekervényeink gázoló vad természete ágy tart titkaink lustán lebegő lábán egymásba kap két szív megmentjük

  Száguld autóm négykerék, mindenem övé s béremé, hogyha befordulok vele, index se kell, csak dúr bele. Fék helyett csak

Tíz köröm karmolna törne így bántanálak nosza szemem forog és megölne csak ne legyek rokona gyilkos lennék vacak véres lelkét