Narancslapuvári Ingatlan Albérlet iroda 2. rész

ingatlan,albérlet,eladó, kiadó, ingatlanos


 Késő őszi csapadékos idővel búcsúzott a tél, így tavasz közepén a Narancslapuvári Ingatlan Albérlet iroda első munkanapján. A bejárat előtt narancs mellényben álltak az emberek és kukucskáltak be a kirakaton, ahol egy nagy felirat állt "A kirakat rendezés alatt". Ezt a feliratot igazgatta bent egy meglehetősen nyári öltözetű leányzó a Dűlősori Amália, aki a falu nyelve szerint a falu szépsége és a korához képest, - ami 30 felé közeledett - még szingli lányt elkönyvelték, hogy szépsége ellenére vénlány marad örökre. Az ablak tisztogatás közben, ahogy nyújtózott a hasközépig érő topja olykor a mellek felsőbb része felé húzódott, teret engedve ezzel az alsó dekoltázsnak és persze a már majdnem guggoló meredt szemek gazdáinak az utcán. 

   A polgármester éppen odaért és káromkodni kezdett, amolyan lapuvári stílusban,

- hogy az a kutyatejből főzött pálinka vakítson meg titeket - pirított rá az elbambult bámészkodókra, azzal szétrebbentek a munkások, de csak olyan távolságra, hogy még a szemeiket legeltessék kicsit Amálián, közben összevissza kórusban "jóreggelt" kívántak Jenőnek.

- Álljatok sorba érkezés szerint és mindjárt kezdjük a munkafelvételhez az interjút. - mondta, aztán főnöki lendülettel benyitott a nagy, kirakat melletti üveges ajtón.

- Jó reggelt Amália kedves lányom, elkészült a kirakatüveg? Az üveges elment már? - nézett fel a széken álló lányra, de a következő pillanatban megint káromkodni kezdett... 

- Hát ez meg milyen üveg, hiszen kilátni sem lehet! - dühöngött az orra alá.

- Elemér! - kiáltott a hátsó raktár felé, - Józsi bácsi, az üveges elment már? 

- Nem volt az itt... - motyogta az orra alá Elemér kifelé sétálva, 

- Az Üveges Béla volt itt, az csinálta meg a kirakatot.

  Tudni kell, hogy Üveges Bélának nem ez a rendes neve, azért ragadt rá, mert képes volt ivás közben is beszélgetni és beszélgetés közben is majdhogy mindig a poháron keresztül lehetett csak a szemébe nézni, annyit ivott, a poharat le sem vette a szájáról, helyi csodaszámba ment mert részegen még nem látták. Jelölték is egyszer a rekordok könyvébe, de nem volt szponzor aki állta volna a temérdek sör árát...

- Én azt mondtam, hogy az üveges vállalkozónak szólj, nem az üveges Bélának... hogy semmit sem lehet rátok bízni... -szólt Jenő durcásan és már a fejében volt a következő feladat, hogy a vállalkozót kiengesztelje, mert nem őt hívták a nagy munkálatra. Talán egy üveg pálinka kiengeszteli - gondolta Jenő.

- Most nézd meg a kirakat üvege is fordítva lett berakva ! - folytatta...

Elemér nézte az üveget és kezdett elfordulni a padló felé, hogy fordítva esetleg másként látja a kirakatüveget, ami előtt Amália éppen a melleit igazgatta a nyújtózkodás után, mert olyan jól látta magát az üvegben. 

- Nem úgy fordítva!! - ripakodott rá a polgármester, - Hanem a kinti része van belül!

- Ja azt én nem tudhatom hogy került az oda... -fordult vissza Elemér a raktár felé.

Jenő morgolódott még egy kicsit, de aztán leült az egyik sötét faragott asztal mögé és szólt Amáliának, hogy hívja be az első munkakeresőt az utcáról.

Az első jelentkező a Kis-Báró becenevű polgár volt, leült az íróasztal másik oldalánál és mint az első osztályos gyerek egészen kicsikére összehúzta magát, szinte alig látszott ki a szeme az asztal mögül.

- Na Báró, - kezdte Jenő. 

- Kérdéseket fogok feltenni, ha elég tudásod van ehhez a szakmához, akkor mától nem kell a gereblyére támaszkodni, hanem kapsz egy íróasztalt itt az irodában. Érted?

- Kéremszépen... - kezdett bele a Kis-Báró, - Az attól függ, mennyit kell itt ülni, mert ügye... tavasz is van meg minden, eddig kint fagy evett meg, most kezd igazán jó idő lenni, kapálni i kell.... - mondta halkulóban, de a polgármester félbeszakította, 

- Báró, ez egy úri munka, neked való, vagy nem akarsz feltörekedni, akkor máris mehetsz, de akkor nem hosszabbítom meg a közmunkás státuszodat sem!

Báró kicsit kihúzta magát és szótlanul figyelt.

- Azt mond meg nekem, tudod-e, hogy mi az a tulajdoni lap?

- Hogyne tudnám, - csillant fel a szeme Bárónak és máris okosabbnak érezte magát, ha csak ilyen könnyűeket kell tudni.

Aztán azt is tudod, kitől lehet ilyen okiratot kapni? - folytatta a kérdezősködést a Polgármester, jelen esetben az ingatlanos főnöki székében. Válaszolt is rá a kis Báró:

- Há' kéremszépen én is kaptam ily't a tanácselnök ú'tól, vagyis akko' még elvtá'stól, amikor az asszonyt elvettem. - vigyorodott el merengőn, - Azóta csak az én tulajdonom a Szötyke Kata, akkor mingyá' a nevemre is vettem. 

( A Narancslapuvári ingatlan-albérlet iroda is ezt a hirdetési felületet használja) wink

folytatásos agymenés... következik a 3. része


tartalom marketing felhívása