Narancslapuvári Ingatlan Albérlet iroda 3. rész

ingatlan, albérlet, ingatlanközvetítés


A polgármester a széken egyensúlyozva próbálja meg a falra helyezni a működési engedélyt. Amikor sikerül még igazít rajta, hogy egyenesen álljon és a pocakjának a súlyát a gravitációra bízva lelép a székről. Ez az első munkanap a narancslapuvári ingatlanirodánál.

A dolgozók kiválasztása napokig eltartott, de sikerült egy jó csapatot összeszedni, bár lesz olyan akire nem mindent lehet bízni, de kellenek olyanok is.

A helyiségben összegyűltek a kiválasztottak és vártak az első mítingre. Csendben ülnek a dolgozók és várniuk kell egy meghívott vendégre, aki a városból jön és egy sikeres ingatlan szakember. A Jenő ismerőse, egyébként falubeli, csak a házassága révén került a közeli nagyvárosba, ahol ennek a szakmának minden fogását már elsajátította. Ő fogja betanítani a lapuvári ingatlan iroda munkatársait.

A várakozás közben az ajtóban megjelenik Weiner Ottó, akinek a felesége is elnyerte ezt a kiváló állást. Weinerékről annyit kell tudni, hogy betelepültek a faluban és senki nem tudta mivel foglalkoznak, csak azt hogy ellentétben a többi lakóval, mindig befizetik pontosan a helyi adót és nincsenek náluk áram kikapcsolások és a fűtéshez sem használnak olcsó tűzifát. Egyszóval valami csendes gazdagságban éltek, de ennél többet a falu sem tudott róluk. Ottó nagy lendülettel megfogta Ibolya karját és dühöngve tuszakolta kifelé az irodából, közben kiabálva közölte, hogy nem azért van az asszony, hogy neki ne tudjon se ebédet se reggelit adni. Azzal kituszkolta a pityergő asszonyt a terepjárójába és elhajtott.

Az iroda köpni nyelni sem tudott, de látszott mindenkin, főleg a férfiakon, hogy bizony igaza lehet az Ottónak. Valamiért, talán a gazdagsága révén, de felnéztek rá. Ez aztán kimerült abban hogy nagyot köszöntek neki, de soha senki nem merte megkérdezni tőle hogy van. Persze látszott, hogy jól van. A polgármesternek volt vele csak némi összeütközése egyszer, amikor valami gyűjtés kapcsán kereste meg Ottót, aki csak ennyit mondott neki, - Polgármester Úr! Nekem van pénzem, de tudja miért? - majd válaszra várás nélkül folytatta - Mert én csak kapni szoktam a pénzt, de adni azt nem adok!

A helyzet nem tette lehetővé, vagy csak Jenő volt gyáva, hogy megkérdezze, honnan kapja a pénzt. Ezután az affér után, amit nem is sikerült titokban tartani, köszönhetően a falu szájának, akit Faludi Sárának hívtak és a polgármester öregedő titkárnőjeként dolgozott évtizedek óta.

A kis közjáték után a megfogyatkozott csapathoz megérkezett az ingatlanok királya. Egy 10 éves szürke mercedesből pattant ki a középkorú, fiatalos mozgású ingatlanos Darus Áron, akit mindeki csak Dáriusznak becézett.

A polgármester bemutatta az előadó Dáriuszt és gyorsan távozott, mert testületi ülésre volt hivatalos.

A röpke egy órás míting után a bejárati ajtón serényen igyekvő munkatársak rebbentek ki és a falu különböző irányai felé vették az útjukat, láthatóan feladatra készen.

A polgármester visszatérve az irodában csak Dáriuszt találta, aki az addig elfogyasztott kávék üditőspoharak és némi pogácsa maradvány mellett ült.

- A csapat merre van? -  kérdezte a Jenő.

- Kiadtam a munkát , hogy gyűjtsék be a faluban az Eladó ingatlanokat… - szólt Dáriusz és ráharapott még egy tepertős pogácsára és közben mustrálgatta a sarokban ülő Dűlősori Amáliát, aki éppen a haját tekergette az ujjára, úgy ahogyan sütővassal szokta néha göndöríteni a szögegyenes haját.

Alig ült le a Jenő az Amália melletti asztalhoz amikor megjelent az ajtóban a Kis Báró a hóna alatt egy csomó táblával.

- Hát te mit hoztál Báró? - kérdezte a polgármester és gyanúsan méregette a különböző méretű “Eladó” táblákat, amelyet Báró az asztalára halmozott.

- Polgármesterúr, begyűjtöttem a falu összes eladó ingatlanát, amennyit csak tudtam… - majd mutatni kezdte egyenként - Ez a Ködmön Józsi háza, ez meg a Szolga Mártoné, ez itt a… hogy is hívják Lajos…

 

ingatlan-alberlet.hu az ingyenes hirdetési oldal


tartalom marketing felhívása