Narancslapuvári Ingatlan Albérlet iroda 6. rész

Narancslapuvári Ingatlan Albérlet iroda


Lapuvár a szomszédos falu Narancslapuvár mellett. A két falut elválasztó domb az egyetlen oka, hogy nem látják egymást, de ez a domb annak is az oka, hogy ellenségeskedés folyik közöttük. Ugyanis a domb az a vitatott terület, amelyet mind a két falu magának követel, persze mindkét oldalát. Ha bármelyiküké is lenne, az azt is jelentené, hogy összefolyna a két kis falu határa. Nagy egyeztetések után megállapodtak, hogy a domb tetején van a közigazgatási határ.

Egyébként a domb az iparterület helye a település-rendezési tervekben.

De ki akar egy dombra gyárat, vagy ipari csarnokot építeni? Ráadásul olyan meredek volt, hogy csak hegymászók tudtak átmenni a túlsó faluba, mindkét oldalon.

Jenő a polgármester azonban úgy látta, hogy ha már ez az iparterület, akkor hasznosítani kell az ingatlant.

A szomszédos faluban Lapuváron ugyanezen dolgoztak és folyamatos tárgyalásban voltak olyan befektetőkkel, akik ilyen terület hasznosítással foglalkoznak. Eddig sikertelenül.

Amíg csak papíron egyeztettek a befektetővel, addig minden jó volt, szép volt, a papíron nem látszott a domb. Amint kiszálltak a helyszínre a befektetők szakemberei, azonnal lehúzzák a rolót.

Azonban Jenő talált egy megoldást. Kőmintákat gyűjtöttek és elindult egy projekt, amiben a nagyobb mennyiségű követ kibányásszák, persze csak a domb feléig, éppen a határig. Az így felszabaduló sík területen már lehet építeni.

Végre eljött a megvalósítás ideje. A telek kimérése készen volt a tervek készen, a területet pontosan kimérve értékesítették a befektetőnek, ami szép hasznot hozott a falunak is és az ingatlanirodának is. A gépek elindultak és egy röpke hónap alatt felmorzsolták a hegyet.

Már csak egy cikk - cakkos kő-fal jelezte, hogy itt nagy munka folyt.

Lehetett kezdeni az építkezést, az ipartelep kialakítását. Az építők az első napon felhívták a Jenőt és jelezték, hogy itt valami gond van. A polgármester azonnal kiment a területre és megkérdezte az építésvezetőt, hogy mi a gond.

- Polgármester úr, itt valami nem stimmel a csarnok körül tervezett út nem éri körbe a leendő építményt! - válaszolt a szakember.

- Az meg hogy lehet - kérdezte Jenő és magának vakargatta a fejét a nagy gondolkozást segítve.

- Hát itt úgy szerepel, hogy van 100 000 négyzet-méter, közben pedig csak 26 000 körüli lehet.

- Hí a teringettét, valaki ellopta a földünket?

Báró  a polgármester mellett megszólalt.

- Jenőkém, én sejtettem, hogy a lapuváriak mesterkednek valamiben!

- hogy érted? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Hát szerintem ránk tolták a hegyet a túloldalon, mert nagy munka zaja hallatszott onnét már jó pár hónapja.

Az építésvezető mosolyogva lépett közelebb és magyarázni kezdett.

- Nem hiszem, inkább az a baj - és a földre rajzolt egy háromszöget és mutatta - ez itt a domb, ez meg a domb helye, na-mármost a domb területe valóban ennyi volt, de a helye sokkal kisebb.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte Jenő gondterhelten. - ez így nagyon kevés lesz, újra kell tervezni… hű a füttyös rigó rekedjen belé.

Ahogy így morfondíroztak, egy óriási morajlásra lettek figyelmesek. Hatalmas porfelhő kezdett el szállni a morajlás irányából.

Hirtelen mindenki menekülőre fogta, de amikor látták, hogy porfelhő nem jön utánuk, vissza sétáltak és azt látták, hogy a meredek sziklának nyoma sincs, amit még láttak, hogy Lapuvár van a szemük előtt, és hatalmas ipari csarnokok takarják el Lapuvárat.

A törmelék kupac tetején pedig megjelent a lapuvári polgármester. Vísítozva hadonászott!

- Ki volt az az állat, aki elhordta innen a hegyet?

 
Folytatása következik...

tartalom marketing felhívása