A Sóstói erdő

 

A Sóstói erdő,
mint egy zöld székesegyház,
freskókat fest a Nap,
a parancsolat árnyékát.

A fák beszélnek,
levelek nyelvén idegenül
kiabálnak, néha suttognak
titkon oldalán legbelül.

Bomló levelek
szaggal szédítenek imát,
nem ez az utolsó kenet,
elnyerik gyökerek akaratát.

A szél keze
firkál fontos árnyékokat,
gyors beszédű ikonok fénye
gyorsírás könyvet lapozhat.

Az ég lusta
kéksége, kétséget sem éleszt,
utazó felhőt gyorsra váltva,
pót-járaton esőket ébreszt.

 

sostoierdo.jpg

Vélemény, hozzászólás?