Ködöle

Köd legel a hegyeinkben
és a kiszáradt világban
könnyben áznak otthonok
míg a fák nőnek
az eget verdesnék
buzgóságukban de az
ég is kitér előle
gépek zúgnak fel
cséplik az aranyat
miközben hiányra fizetve
füstölnek el bevételt

a part szélén árokban
megbújó becsület
mint hajléktalan részeg
potenciáját eladva
nemzőképtelen a jóra.

Csöppnyi étkünk mellett
sikoltva vágyunk törvényre
néha jobb a szolgaság
a semmittevés kiéget
a ragadozók kihalnak
a préda toronyba zárva
kísérti a mélységet
bilincseit rázza
harangszóvá torzítva
és gyanúinkat elássa.

Ajtóink előtt sötétség
táncol a száradás
ráhúz lelket ruhára
az ördög is fél itt
nyüszítve továbbáll
fű se nőtt patái nyomán
de nélküle gaz terem
idegen illemet tombol
senki sincs ki ellene.

Köd legel hegyeinkben
kövérré váló világ
csak éhséget imitál
és hallgatva kiabál.

kodoshegyek.jpg

Leave a Reply