Celeb születik 6.

A rendező némi nyögdécselés kíséretében kikászálódott a nyugágyból és köszönés nélkül elsietett. Béla elgondolkodva kiszívta poharából a maradék narancslevet, majd egy hirtelen mozdulattal a rendező poharában maradt kétujjnyi whiskyt is felhajtotta, és elindult a társalgóba. Az ajtóban azonban megtorpant; bentről Virág indulatos, fojtott hangját hallotta.

– Hogy én? Azzal a büdös hónaljú paraszttal? Nem! Soha!

– Miért mondod ezt? Nem is büdös a hónalja, Szinti ugyancsak sokat ad magára.

– Bánom is én! Akkor sem!

– Ha nem teszed meg, mész a villából. Mi tudjuk úgy befolyásolni a nézőket, hogy kiszavazzanak.

– Nem érdekel!

Rövid időre csend lett, csak valami motoszkálásféle hallatszott, majd ismét a rendező szólalt meg:

– Emlékszel, mit nyilatkoztál a beköltözés előtt? Tessék, itt van! Virág megcsináltatná a cicijét a nyereményből. Tudod, mennyibe kerül egy ilyen műtét? Van fogalmad, hány év alatt tudnád összespórolni? Már elkezdesz öregedni, mire meg tudod csináltatni. Akkor meg már mit érsz a megnyert önbizalmaddal? Addig érezd magad nőnek, addig légy magabiztos, amíg fiatal vagy! Ne szalaszd el a lehetőséget! Gondolkodj!

Béla sejtette, hogy hamarosan befejeződik a beszélgetés; lábujjhegyen a konyhába osont, nehogy rajtakapják, hogy kihallgatta őket. Nem tévedett; alig lépett a helyiségbe, máris hallotta a rendező cipőjének kopogását, majd egy jó perc múlva Virág is elviharzott valahová.

A fiú bement a társalgóba. Az asztalon ott maradt a bulvárlap korábbi száma kinyitva a cikknél, Virág fotójával. A lány feszes fekete trikóban, kissé előre hajolva nézett oldalról a kamerába, így jól látszott, hogy kebelmérete valóban hagy maga után némi kívánnivalót.

A rendező még Zsuval beszélt néhány mondatot, majd mielőtt távozott, bemondta a hangszóróba:

– Ebéd után mindenki vegyen fürdőruhát, a medencénél fogunk forgatni.

Forró volt a délután, a társaság örült a váratlanul jött programmódosításnak. A három kamera kereszttüzében önfeledten játszadoztak a medencében és körülötte, dobálták egymást a vízbe, fröcsköltek egymásra, közben rendesen fogytak a szesztartalmú és alkoholmentes italok. Zsu végig ki sem jött a medencéből, nem akarta mutatni, hogy bizony nem olyan karcsú, amilyennek felöltözve látszik. Egy-egy óvatlan pillanatban elfordulva ellenőrizte, kikandikál-e bimbóudvarából egy kicsiny, de feltűnő darabka a falatnyi bikini-felsőből.

Az első napokban a lányok magukban kuncogva figyelték, amint méretes fenekét és hasát nyögve-fújtatva préseli a szűk farmerbe, majd nagy műgonddal igazgatja a blúzt magán addig, amíg melltartójának (csak színeset hordott) csipkéje elő nem bukkan a mélyen kivágott topból.

Szemmel láthatóan élvezte, mikor a fiúk kocsányon lógó szemmel bámulták a dekoltázsát. Az esti beszélgetéseknél gyakran provokálta is őket, ahogy székét hátratolva és előre hajolva mellét az asztalra támasztotta. Hárman is hajtottak volna rá, a rendező és a producer által olyannyira áhított szexjelenet mégsem jött létre, mivel a fiúk nem engedték egymást a közelébe; ha valamelyik éjfél körül félrevonult Zsuval, vagy éjszaka elindult a szobája felé, egy másik, esetleg mindkettő azonnal követte.

Zsu egy idő után feltűnően kezdte mustrálni Virágot, majd amikor a lány a medencébe csobbant, odaúszott hozzá.

– Ribikém (mindegyik lányt így szólította), te idegen tollakkal ékeskedel.

Virág nem válaszolt, arrább úszott, Zsu azonban követte.

– Mivel tömted ki a cicifixed?

– Menj már a büdös picsába! Most mi bajod van velem? – sziszegte Virág, és odaúszott egy, két fiúból és egy lányból álló kis csapathoz remélve, hogy oda nem követi Zsu. Tévedett. Érezte a piócaként rá tapadó lány leheletét a hátán, de nem akart megfordulni.

Zsu fejét körbefordítva felmérte a terepet. Látta, hogy az egyik operatőr éppen rájuk közelít, alkalmas volt tehát a helyzet a balhé kirobbantására. Virág azonban nem akart megfordulni, ezért jókora adag vizet fröcskölt rá a nyakszirtjére célozva. Ez használt, a lány dühösen hátrafordult, és mondani akart valamit, Zsu azonban megelőzte.

– Lássuk csak, mivel tömted ki magad? – mondta jó hangosan, hirtelen mozdulattal Virág melltartójába nyúlt, és egy zsebkendőköteget rántott ki belőle. – Egy … kettő … három – a kamera felé fordulva teátrális mozdulatokkal szedte szét a nedves textilcsomót és mutatta fel egyenként a zsebkendőket. Virág közben mögé került, és hüvelykujjait Zsu bikini-felsőjének pántjaiba akasztotta.

– Azt is nézzük meg, hogy a tied mennyire lóg – kiáltotta, és egy gyors mozdulattal a derekáig rántotta le Zsu melltartóját. A lány eldobta a zsebkendőket, fordultában hatalmas pofont kevert le Virágnak, majd megragadta a nyakát és a víz alá nyomta.

Mikor újra a felszínre jöttek, már Virágon sem volt felső. Mindhárom kamera a jelenetre fókuszált. Gyorsan előkerült a rendező is, és intett a két fiúnak, akik szét akarták választani a birkózó lányokat, hogy várjanak, amíg nem jelez. A két lány ismét a víz alá került, és amíg már egyikük sem bírta levegővel, nem is engedték egymást feljönni. Végül a rendező intésére a két markos fiú üggyel-bajjal szétszedte az összegabalyodott, itt-ott már vérző lánytesteket, kihúzták őket a medencéből és fürdőköpenyt adtak rájuk. A két lány még mindig egymásra vicsorogva elindult a villa felé. Orsi és egy másik lány velük tartott, nehogy bent folytassák a verekedést.

A hat elárvult zsebkendő még este is ott úszkált a medence vizében.

♦♦♦

A délután akaratlanul kihallgatott beszélgetés után Béla igencsak meglepődött, amikor Virág este mellé ült. Ez még soha nem fordult elő. Gondolkodott egy ideig, miről is beszélgessen a lánnyal, majd hozzá fordult.

– Megsérültél?

– Á, ez lófütty – legyintett Virág. – Volt már egy pár keményebb balhém is akkor a pillangókés is előkerült. Csak kicsit összekarmolt ez a hülye picsa.

Később Béla átkarolta a lány derekát. Virág nem húzódott el, de nem is bújt hozzá. Akkor sem tiltakozott, amikor néhányszor megcsókolta az arcát. Időnként a többiek társalgásába is beleszólt – Zsuval is olyan nyugodt hangon beszélt, mintha semmi sem történt volna köztük délután -, és csak néhány pillantást vetett Bélára. Aztán úgy fél tizenegy körül jelentőségteljesen a fiú szemébe nézett.

– Lefekszem – mondta halkan, lassan felállt, elköszönt a többiektől is, és a szobájába ment. Béla felhajtott még egy pohár bátorító konyakot, majd vagy tíz perc múlva utána ment. Virág már az ágyban volt. Alsónadrágra vetkőzött és bebújt a takaró alá. Egész teste megremegett, ahogy megérezte, hogy a lány teljesen meztelen.

– Gyors legyél, álmos vagyok – súgta szenvtelenül Virág, és átcsúsztatta bal combját a fölé hajló fiú alatt.

– Nos, jól nem aludtál? – kérdezte másnap egy hamiskás mosoly kíséretében a rendező.

– Hát … Többet vártam.

– Bizony, a dolgok általában nem az elvárásainknak megfelelően alakulnak… Mi volt a baj?

– Mintha egy guminővel szeretkeztem volna. Csak hagyta, hogy csináljak vele, amit akarok, de meg sem mozdult, még a fejét is elfordította. Közben azon gondolkodtam, miért feküdt le velem egyáltalán. (Ezt persze nem mondta komolyan, a társalgóban elcsípett beszélgetésből nagyon is jól tudta, miért engedte a lány az ágyába.)

A rendező felnevetett.

– Na látod, itt van a kutya elásva! Ki hallott már ilyet, szex közben gondolkodni? Az a baj Szintikém, hogy tapasztalatlan vagy még. No, nincs ezzel semmi gond, ezt is meg kell tanulni, mint a biciklizést. Hidd el, ma éjjel már egészen más lesz.

– Nem lesz semmi ma éjjel. Nem akarom.

– Nem akaroood? Hát férfi vagy te?

– Virág nem szeret engem.

– Hidd el, hogy kedvel téged. Az éjszaka talán nem volt a legmegfelelőbb lelki állapotban az után, ami közte és Zsu között történt. Tudod mit? Vidd ma éjjel a jakuzziba! Meglátod, a hidromasszázs mindkettőtök libidójára jó hatással lesz.

– De a jakuzziban … Hogy mondjam? … Látszunk … Takaró alatt azért más volt.

– De Szintikém, nagyon jól tudtad, milyen műsorba jelentkezel. Emiatt nézik annyian a valóságshow-kat. Nyilván te is nézted a korábbi sorozatokat, tudod, hogy mindig azok nyertek és azok lettek a legnépszerűbbek, akik bátran megmutatták magukat. Azért jöttél ide, mert nyerni akarsz, nem?

– Persze, láttam én a többi műsort, de nem gondoltam, hogy én is…

– Tedd félre a szégyenlősségedet. Láttad tegnap délután, Virág sem takargatta magát, amikor Zsu letépte a bikini-felsőjét, pedig tudom, hogy ő szégyelli, hogy ilyen fiús alkat. No, megegyeztünk?

– Hát … Nem is tudom … És azt sem tudom, Virág akarja-e?

– Biztos vagyok benne, hogy akarja. Minél ügyesebb, gyakorlottabb leszel, annál jobban fogja élvezni ő is. Ezt ő is tudja, neki nem te vagy az első férfi az életében. Szóval harcra fel, fiú! – biztatóan megveregette Béla vállát, és elindult az ajtó felé, de néhány lépés után még visszafordult: – Ha jól teljesítesz, kapsz tőlem valamit. Olyat, amit már régen szeretnél.

Béla estig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Ha Virág szenvtelen arcára, utálatot, kényszert kifejező mozdulatlanságára gondolt, legszívesebben elmenekült volna a villából. Ugyanakkor tudta, ha most visszavonulót fúj, esélye sem lesz a győzelemre – talán a bent maradásra sem sokáig -, és a rendező által beígért jutalom is izgatta. Gondolkodott azon is, hogy valamelyik másik lánnyal próbálkozik. Sorra vette a villa nőnemű lakóit, de nem talált köztük olyat, akiről feltételezte volna, hogy Virágnál kedvezőbben viszonyul hozzá.

Este, amikor a társalgóba ment, Virág már az asztalnál ült, és meglepetten látta, hogy Zsuval beszélget – olyan békés egyetértésben, mintha semmi nem történt volna köztük előző nap. A mellette, a másik oldalon levő szék viszont üres volt. Odament.

– Leülhetek? – kérdezte. Legszívesebben máshol foglalt volna helyet, minél távolabb a lánytól, ezért igyekezett határozottnak mutatkozni.

– Ülj csak le – válaszolt Virág rá sem nézve. Tovább folytatta a beszélgetést Zsuval, valamivel halkabban, így Béla nem hallotta, miről folyt az eszmecsere. Azonnal feltűnt viszont neki Zsu ujján egy addig nem látott, fényesen csillogó köves gyűrű, pedig a lány eddig is rengeteg ékszert hordott; gyűrűből minden ujján volt legalább kettő.

A lányok csak akkor hagyták abba a beszélgetést, amikor elkezdődött az élő adás. Zsu hamarosan az alfahímmel kezdett társalogni, majd mindketten átvonultak egy kanapéra. Virág ettől kezdve vett egyáltalán tudomást róla.

Tizenegy után Béla vett egy nagy levegőt és végre a tettek mezejére lépett.

– Te voltál már a jakuzziban?

– Voltam hát! Te még nem?

– Én még nem próbáltam ki.

– Nagyon jó. Teljesen ellazul benne az ember.

– Jössz?

Virág csak bólintott. Mély lélegzettel, lassan felállt, és elindult a szobájába. Béla is a sajátjába.

Mire a jakuzzihoz ért, a lány már a vízben volt, félig hátradőlve, behunyt szemmel élvezte a masszázst. Nem a tegnapi, virágmintás fürdőruha volt rajta – azt Zsu alaposan megrongálta -, ezúttal fekete, pánt nélküli felsőrészes bikinit viselt. Béla azonnal megállapította, hogy most nincs kitömve. A fiú ledobta egy székre fürdőköpenyét, és az italos asztalhoz lépett.

– Iszol valamit? – kérdezte.

– Gint tölts. Csak vagy két ujjnyit, sok szénsavas ásványvízzel.

Béla csalt; jó egyharmadig töltötte a lány poharát alkohollal. Magától sem sajnálta. A poharakat a medence szélére tette, és maga is bemászott Virág mellé.

Mikor mindketten kiitták az utolsó kortyot is, átölelte és magához húzta a lányt. Virág most is minden reakció nélkül tűrte, hogy tegyen vele, amit akar, arcán azonban most nem jelent meg az előző éjszakai „csak gyorsan essünk túl rajta” kifejezés. A fiú simogatta néhány percig, majd vetkőztetni kezdte; előbb az alsót, majd a melltartót dobta a medence melletti székre. A lány váratlanul végigsimította Béla izmos vállát és mellkasát, majd ráemelte tekintetét. Szeme teljesen megváltozott; Béla még soha nem látta ilyennek – mély tűz égett sötét szembogaraiban.

Bélának csak másnap villant át az agyán, hogy talán lehetett valami az italba keverve, most azonban elfelejtkezett az állandóan figyelő kamerákról, a beköltözése óta végig meglevő kisebbségi komplexusáról, Virág korábbi kényszeredett viselkedéséről. A lány egészen közel hajolt hozzá, forró lehelete szinte belefojtotta a lélegzetet, nyitott szája szavak nélkül súgta: mire vársz, csókolj már meg. Virág, miközben fölé térdelt, egyre lejjebb simogatta, míg keze el nem ért az ágyékáig. Béla nyitott szájjal kapkodott az arca előtt le-fel röpködő, a lány pici melléhez képest hatalmasnak tűnő, vérvörös bimbó után. Időnként sikerült elkapnia, ilyenkor nyelvével játszadozott vele néhány másodpercig, majd ismét elengedte, hogy elölről kezdődhessen a játék.

– Ez csodálatos volt – lehelte Virág a fülébe, és vállára hajtotta a fejét. – Tölts még egy kortyot, de most tisztán – szólalt meg néhány perc múlva.

Amíg Béla töltött, Virág is kiszállt a jakuzziból. Felhajtották az italt, majd a lány a törölköző után nyúlt.

– Majd én – vette ki a kezéből a fiú. Gyengéd mozdulatokkal szárazra törölte a lány testét, miközben a fülétől a bokájáig végigcsókolgatta. Virág a fürdőköpenyébe bújt, és bikinijét kezében hanyagul lóbálva elindult a szobája felé. Béla követte.

– Gyere – karolt bele Virág, amikor a fiú a saját szobája felé indult.

♦♦♦

Másnap reggel Béla az udvaron futott össze a rendezővel.

– No, ugye megmondtam, hogy másodszorra minden más lesz! Nagyszerűek voltatok!

A fiú összerezzent; csak most jutott el a tudatáig, hogy ami az előző éjjel történt, a fél ország látta, de amikor arra gondolt, hogy a falujukban is nézték a műsort, valami rendkívüli férfiúi büszkeség öntötte el. Nekik ott Biharban, távol a fővárostól a „pesti ember” valamiféle felsőbbrendű lényt jelentett, ő pedig egy pesti lányt tett magáévá!

– Amit megígértem, meg is tartom – folytatta a rendező. – Gyere! – és a kezét Béla vállára téve az előtérbe vezette, ahhoz a fényes fehér papírba csomagolt, széles, rózsaszín szalaggal átkötött nagy dobozhoz, amit az előző délelőttön tettek oda.

– Tessék, ez a tied. Bontsd ki!

Béla nekilátott a csomag kibontásának. Alig húzta le a csomagolást a dobozról, máris előtűnt egy márkanév: Korg. Szíve nagyot dobbant; egy ilyen szintetizátor volt minden vágya! Egyszer egy debreceni hangszerboltban kipróbált már egyet, de tudta, hacsak nem nyer a lottón, soha nem lesz annyi pénze, hogy megvehesse.

– Mára külön feladatot kapsz – mondta a rendező. – Barátkozz a hangszerrel. Van hozzá magyar nyelvű leírás is. Este meg is csillogtathatod a virtuozitásodat.

– Mimet?

– Mármint a hangszeres tudásodat.

A szintetizátort Virág szobájába vitte, és a nap folyamán a többi holmiját is áthordta. Még be sem kapcsolta a hangszert, máris megjelentek a bulvárlap újságírói. Másnap a címlap első helyén virított jókora betűkkel: „Az első pár a villában” (aznap jelentős közéleti esemény is történt, de az csak a második oldal alján kapott helyet). A következő és az azt követő napon is ők mosolyogtak az olvasóra a címlapról, és ez így is maradt egészen addig, amíg az alfahímnek kijátszva a másik két aspiránst, végre sikerült ágyba vinnie Zsut (a vetélytársak kijátszásában Zsu is aktívan közreműködött).

Rájuk harapott az üzleti világ is. Három stúdió is jelentkezett, hogy CD-t készítene Szinti Boyjal, és az egyik tisztességes összeget fizetett a produkciós irodának a kizárólagosság jogáért. Ismét divatba jött a Surda-kalap, és Virág legszívesebben hordott blúzainak másai is megjelentek a butikok kirakataiban.

Csak a plasztikai sebészek búslakodtak. Menő lett a „Virág-cici”, alaposan megcsappant a mellnagyobbító műtétek száma; munkát csak az a néhány hölgy adott nekik, akik kivetették vagy kisebbre cseréltették implantátumaikat. A bulvársajtó (nem kevés anyagi ellenszolgáltatás fejében) meghallotta panaszukat, és készített néhány interjút Virággal a tervezett szépészeti beavatkozásáról. A sztárhíradó stábja még egy magánklinikára is elvitte, ahol beöltözve végignézhetett egy implantátum-beültetést – természetesen a csatorna nézőivel együtt, és az egyik férfimagazin beharangozta, hogy műtét után fotósorozatot fog közölni a megszépült lánnyal.

folytatása következik…