FordításVers

William Blake: Az ártatlanság öröksége

Az ártatlanság öröksége

Szerző: William Blake

Világot láthatunk homokszemekben,
És egy vadvirágban tart az ég
egy végtelenséget két tenyerében,
Az örökkévaló hamar végetér.

Vörösbegy tűzpiros ketrecben
Mint harag égen minden percen.

Galambok töltik a galambházat
Reszkető pokolban túlfűtött üstház.
Ahogy éhes kutya gazdára támad
Jóslásra omló állami romlás.

*

Egy ló rosszul használta az úton
Felhívja az emberi vérre a mennybe.
A vadászott nyúl minden kitörése
Az agyból származó szál szakad.

A szárnyban megsebesült skylark
Egy cherubim énekel.
A játékkockás csípés és harcra vágott
A felkelő nap szorongató.

Minden farkas és oroszlán üvöltése
A pokolból az emberi lélek felemelkedik.

A vadon élő szarvas, itt és ott sétálva
Az emberi lélek gondoskodik.
A bárány misus’d nyilvános vitát hozott,
És mégis megbocsátja a hentes kését.

A denevér, amely előestéjén közeledik
Elhagyta az agyat, amely nem hisz.
A bagoly, aki az éjszakát hívja
Beszéli a hitetlen félelmét.

Aki megsebesíti a kis szemét
Soha nem lesznek belov’d emberek.
Aki az ökör haragra kísért, mozog
Soha nem lesz szerelmes asszony.

Az a fura fiú, aki megöli a repülést
Érezni fogja a pók ellenségét.
Az, aki megrémíti a gereblyet
Végtelen éjszaka bordáz.

A hernyó a levélen
Megismétli az anyád bánatát.
Öld meg a lepkét és a pillangót,
Az utolsó ítélet közeledik.

Aki a lovat a háborúba vonja
Soha nem haladja meg a sarki sávot.
A koldus kutyája és özvegy macskája,
Takarmányozzuk őket, és zsírszaporodni fogsz.

A gnat, aki énekel a nyári dalát
A méreg beszédes nyelvéből származik.
A kígyó és a nyár mérete
Az irigység izzadsága gyalog.

A mézelő méhének mérgezője
A művész féltékenysége.

A herceg ruhái és koldus rongyai
A varázsló a zsákok táskáin.
Egy igazság, amit rossz szándékkal mondtak
Beats minden hazugságot, amit feltalálhat.

Igaz, hogy így kell lennie;
Az ember örömre és bánatra készült;
És mikor ezt helyesen tudjuk,
Thro ‘a világ, amit biztonságosan megyünk.

Öröm és a baj finom szövésű,
A lélek ruhája isteni.
Minden bánat és fenyő alatt
Örömteli selyemzsinórral.

A csaj több, mint a sávok;
Minden gazdálkodó megérti.
Minden szem könnyéből
Lesz babának az örökkévalóságban;

Ezt a nőstény fényes,
És térjen vissza a saját örömére.
A folt, a kéreg, a farkas és a üvöltő
A hullámok megverik az ég partján.

A csaj, aki az alatta lévő rudat sírja
Bosszút áll a halál birodalmában.
A koldus rongyai, a levegőben lebegő
Ragasztja az egeket.

A katona, karddal és fegyverrel,
Palsied a nyári napsütést érinti.
A szegény ember farting többet ér
Mint az afrikai parton az összes arany.

Egy labda a lab’rer kezéből kidudorodott
Vásárolni és eladni a miser földeket;
Vagy ha magas, védett
Az egész nemzet eladja és megvásárolja.

Aki megzavarja a csecsemő hitét
A korban és a halálban kell lennie.
Aki megtanítja a gyermeket a kétségbe
A rothadó sír nem fog kijutni.

Aki tiszteletben tartja a csecsemő hitét
A pokol és a halál felett diadalmaskodik.
A gyermek játékai és az öregember okai
A két évszak gyümölcsei.

A kérdező, aki annyira ült,
Soha nem tudja, hogyan kell válaszolni.
Aki kétséges szavakra válaszol
Doth kihozta a tudás fényét.

A valaha ismert legerősebb méreg
Caesar babérkoszorútól jött.
Nem lehet deformálni az emberiséget
Tetszik a páncél vasalatához.

Amikor az aranyat és a drágaköveket díszítik,
A békés művészetek irigységére irigység.
Egy rejtély, vagy a krikett kiáltása,
Kétsége van egy alkalmas válaszra.

Az emmet hüvelyk és a sas mérföldje
Tedd a lame filozófiát mosolyogni.
Aki kétségbe vonja azt, amit lát
Nem fognak hinni, csinálják, amit kérsz.

Ha a nap és a hold kétséges,
Rögtön kimennének.
Hogy jó szenvedélyben legyél,
De nem jó, ha egy szenvedély van bennetek.

A kurva és a szerencsejátékos, az állam
Engedélyezett, építsd fel a nemzet sorsát.
A pocsolya utcai utcai kiáltása
A régi Anglia kanyargós lapját szőni fogja.

A győztes kiáltása, a vesztes átok,
Táncolj a halott Angliában.

Minden este és minden reggel
Néhány szörnyeteg születik,
Minden reggel és minden este
Vannak, akik édes örömmel születnek.

Vannak, akik édes örömmel születnek,
Egyesek végtelen éjszakára születnek.

Hiszünk egy hazugságra
Amikor nem látjuk a szemet,
Az éjszaka született, hogy egy éjszaka elpusztuljon.
Amikor a lélek a fénysugarakban aludt.

Isten megjelenik, és Isten könnyű,
Azoknak a szegény lelkeknek, akik éjszaka laknak;
De megjelenik egy emberi formában
Azoknak, akik napközben laknak.

Auguries of Innocence

By: William Blake

To see a world in a grain of sand,
And a heaven in a wild flower,
Hold infinity in the palm of your hand,
And eternity in an hour.

A robin redbreast in a cage
Puts all heaven in a rage.

A dove-house fill’d with doves and pigeons
Shudders hell thro’ all its regions.
A dog starv’d at his master’s gate
Predicts the ruin of the state.

A horse misused upon the road
Calls to heaven for human blood.
Each outcry of the hunted hare
A fibre from the brain does tear.

A skylark wounded in the wing,
A cherubim does cease to sing.
The game-cock clipt and arm’d for fight
Does the rising sun affright.

Every wolf’s and lion’s howl
Raises from hell a human soul.

The wild deer, wand’ring here and there,
Keeps the human soul from care.
The lamb misus’d breeds public strife,
And yet forgives the butcher’s knife.

The bat that flits at close of eve
Has left the brain that won’t believe.
The owl that calls upon the night
Speaks the unbeliever’s fright.

He who shall hurt the little wren
Shall never be belov’d by men.
He who the ox to wrath has mov’d
Shall never be by woman lov’d.

The wanton boy that kills the fly
Shall feel the spider’s enmity.
He who torments the chafer’s sprite
Weaves a bower in endless night.

The caterpillar on the leaf
Repeats to thee thy mother’s grief.
Kill not the moth nor butterfly,
For the last judgement draweth nigh.

He who shall train the horse to war
Shall never pass the polar bar.
The beggar’s dog and widow’s cat,
Feed them and thou wilt grow fat.

The gnat that sings his summer’s song
Poison gets from slander’s tongue.
The poison of the snake and newt
Is the sweat of envy’s foot.

The poison of the honey bee
Is the artist’s jealousy.

The prince’s robes and beggar’s rags
Are toadstools on the miser’s bags.
A truth that’s told with bad intent
Beats all the lies you can invent.

It is right it should be so;
Man was made for joy and woe;
And when this we rightly know,
Thro’ the world we safely go.

Joy and woe are woven fine,
A clothing for the soul divine.
Under every grief and pine
Runs a joy with silken twine.

The babe is more than swaddling bands;
Every farmer understands.
Every tear from every eye
Becomes a babe in eternity;

This is caught by females bright,
And return’d to its own delight.
The bleat, the bark, bellow, and roar,
Are waves that beat on heaven’s shore.

The babe that weeps the rod beneath
Writes revenge in realms of death.
The beggar’s rags, fluttering in air,
Does to rags the heavens tear.

The soldier, arm’d with sword and gun,
Palsied strikes the summer’s sun.
The poor man’s farthing is worth more
Than all the gold on Afric’s shore.

One mite wrung from the lab’rer’s hands
Shall buy and sell the miser’s lands;
Or, if protected from on high,
Does that whole nation sell and buy.

He who mocks the infant’s faith
Shall be mock’d in age and death.
He who shall teach the child to doubt
The rotting grave shall ne’er get out.

He who respects the infant’s faith
Triumphs over hell and death.
The child’s toys and the old man’s reasons
Are the fruits of the two seasons.

The questioner, who sits so sly,
Shall never know how to reply.
He who replies to words of doubt
Doth put the light of knowledge out.

The strongest poison ever known
Came from Caesar’s laurel crown.
Nought can deform the human race
Like to the armour’s iron brace.

When gold and gems adorn the plow,
To peaceful arts shall envy bow.
A riddle, or the cricket’s cry,
Is to doubt a fit reply.

The emmet’s inch and eagle’s mile
Make lame philosophy to smile.
He who doubts from what he sees
Will ne’er believe, do what you please.

If the sun and moon should doubt,
They’d immediately go out.
To be in a passion you good may do,
But no good if a passion is in you.

The whore and gambler, by the state
Licensed, build that nation’s fate.
The harlot’s cry from street to street
Shall weave old England’s winding-sheet.

The winner’s shout, the loser’s curse,
Dance before dead England’s hearse.

Every night and every morn
Some to misery are born,
Every morn and every night
Some are born to sweet delight.

Some are born to sweet delight,
Some are born to endless night.

We are led to believe a lie
When we see not thro’ the eye,
Which was born in a night to perish in a night,
When the soul slept in beams of light.

God appears, and God is light,
To those poor souls who dwell in night;
But does a human form display
To those who dwell in realms of day.

Total Page Visits: 305 - Today Page Visits: 3

Vélemény, hozzászólás?