Látlak téged

Csönd van bennem,
csak gondolatok nyurga nyáját terelgetem.
Térben vagyok,
oktalan idegek huzatos harcába zuhanok.
Flörtöl az est,
féltem őt a csalódástól, így vele megyek,
átölelnek
a némán gördülő jógázó jeges könnycseppek.
Még átélem
egyszer a kudarcok holdképű hideg fájdalmát,
bennem kötnek ki,
az utcai lopakodó lámpák harapós fényei.
Kopik a cipő,
titkot rejt ott, hol emberként fogy az idő.
Látlak téged,
gondolatok hazudnak neked kompakt képet,
lelked léha,
csak jégkristályok szülnek szépet néha-néha.

2012 október 22.

Vélemény, hozzászólás?