Gutenberg rákfene…

Egy okító feljegyzése 1800-as évekből…

Az előbbi napi prelekción, az „ Okos kiadmány „ a nyomtatott berovása a tanítás folyamata köré kívánt fejezni. Mivel a kimódoló Gutenberg eszköze már rég ismert volt számunkra értekségeink szerzése során is, figyelmeztük, az egyébként teljesen jól penderedő magisztert. Mindeközben végig vizslattam a népes teremben kicsi nyugtával éltem azzal, hogy bár nem elegen, de azért vagyunk még a okítópályán. Még néhány ciklus megoldva…

Amire most észrevevést érzek. Némileg műítészi feladat ez minálunk és akkor miért is ne tegyem ezt most plénum elé, hisz a tematika tetemesen enapi. A haladó szónoklat, amely több létez, mint volt, föltétel nélkül elvitt… Olyan buzgalommal rendelkezett a szóvivő, semmi kavarc nem ütötte a tematikát, amit bárki szégyenlene.
Az élő adás címe: “Reményteljes vagy zugba vezet az egyre szaporodó enciklopédia, és nyomtatott kalendár?”
Kezdődő elejébe, mindahányan vettük, hogy arányomra miről is fog adni, ahogy történik ez minden iparban. Ám adomány ért, azt hiszem senkinek ellenére, mert nemcsak az eset, ahogyan azt karikírozta, hanem a töltények, amiket hallhattunk több, mint vegzáló volt. Az élőadás bizonyítványokon alapult, nem föltevések sora, hanem kémleletek támasztották meg.

Öszvetés:
Többszörösitett rákfene! — Minden, amit itt adok a professzor élő adásából figyelmekre építkezett.
0-3 éves életidőig a legnagyobb zavart követi el a szülői ház, akik a gyerkőcök kezébe bármilyen „sajtolt kiadványt” ad. Az agy ugyanis ezáltal révületbe kerül, főként ha terelő rajzok is vannak. Az idegies rendszer ekkor kezd idomálni. 3-6 éves életidőben kezdenek az idegzsábák érteni, tehát még ebben a korban sincs egyetlen percig sem szükség az ingerlő, ismeretlen karakterek, látó-zajok jelenlétére, a kisgyermeki gondolat zavarásban. Igen, egyetlen percenetig sem! Szökjünk tovább. 6-12 éves életidő, és még itt sincs kész az idegi felkészület, mi több csúf hír, de 14 évesen sem érettek az idegi nyájak. Nyilvánvaló tény, hogy ekkor már nem zárható ki a nyomtatott anyag, ennek magyarázata szükségtelen is. Mikor áll ütközetre kész az idegrendszer? 18-20 évesen.
Na, ez itt nekem új ismé volt, hiszen 18 esztendősen kisegítő példázatos voltam. A nyomtatott lexikák a gyermeki korban kb. 1-1.5 óra – tanulási feladatokkal együtt -, mely napi szinten, irányítottan föltehető. Közvélemény, hogy a figyelemzaj az utóbbi időtájt megnyolcszorozódott a tanoncok érzetében, melyért egyértelműen az ismeretanyag duzzadása hibáztatható. Igazlottan megdagadott a szorongó, a passzívizáló Gutenberg-féle notorizmus. Lehetősen fene rágta! Föntebb fogásúak támasztották alá, hogy a nyomtatás származék nem más, mint mákgubó, vagy morfin. Ugyanazt a három agyi területet támadja, mint a mák származékok. Mi ez a három? CSEND, DÖNTÉSTALENTUM, INDULATKÚRA.
Megtudtuk azt a ijedt tényt is, hogy pl. súlyosabb mételyeknél morfium mellett a könyvtári órákat, felolvasásokat használják a figyelem elterelésére a töredelem csíkatására. Mindezen drogok mellett az olvasás kicsatolja a testérzékelést. Kéteseknél, kiszáradást, álmatlanságot, bepössentést okoz. Igen jól neszeled.. Nem egyrostában takarossági mulasztást okozhat egy ilyetén függő felnőtt idősebb korára…
A gondolkodó agyat a megértett és átélt képzelet gyarapítja. Az agy tisztán láttatni vágy az ok-okozatokat. Ez a pályatér a számlálással beszűkül, mi több lehetetlen. Azt is értesültünk, hogy az egyik legfőbb alapszükség a hathatósság, vagyis egyedül csinálni. Példákon át vezetett végig az professzor, hogy is becsüljük ki? – Csemete: egyedül akarom felépíteni… Iskolás: egyedül akarom írni… Kamasz: majd én tudom. Felnőtt: Ez az én házam, én kertem, én csináltam… Mindannyian kacagtunk. De való. Nézzünk magunkba! Az olvasás által zsúrlódik ez a szükség. Jön helyette a pót-tevés. Levelezni, Levelezni…
A képzelt tapasztalat nem alkalmas a valóságos életfeladatok felkészítésére, ezen ismeretnek is mindannyian a birtokában vagyunk. Valós hivatás kell, mint kertészkedés, faragás, aratás. Mint tudjuk a tanyákról még senki emberfia nem jutott doktori címhez, nem alkalmas az alapanyag. Példának hozta a Bucsánszky-naptárakat, amely jövendőmondó tartalma különösen káros, látszólag hasznos mezőgazdasági ötletei miatt közkedvelt. Igen fejleszt, térlátást, kreativitást is ad, ám a csak naptározó gyerkőceink nagy többsége nem tud két tőkét egymásra rakni. Ez beszédes.
Egy doktori fürkész tanulmányai alapjából azt is megtudtuk, hogy az agynak van egy érdemlő rendszere. Hogy is van ez? Van egy gyerek. Hazamegy a suliból, majd leül olvasni, szerencsére az otthoni feladatok hozzájárulnak, hogy ne legyen ideje, de egyes szülők puhányan bánnak gyermekikkel. Jön a szörnyleírás — a gyerek elképzeli, a szörny legyőzhető — a gyerek boldog, győzedelemhez jut, jön a jutalom, az agyba makula boldogság árad. Aztán jön a többi madár és mindet győzi. Ezáltal, rengeteg boldog-hormon lesz az agyában. Majd mikor telítődött az agy, átmegy a hazaérkezett kisöcsihez, aki épít, ám őt nem lehet legyőzni másként így lerombolja a kisöcsi által épített várat… Jön a veszek, amit aztán nem tud megoldani egyse. Vissza a betűkbe, mert az agya megtanulta, hogy ott van a biztonság, a boldog vég, az adomány…
Ebből következik, hogy adott pulyáknál a talány-megoldás beszűkül, mert azt csak a valós helyzetben kutatná meg. Ezt nem szükség hajtogatni.
Annak az ismeretnek is a birlalatába kanyarodtunk az isme során, hogy csak a szabad és hasznos mulatság alkalmatosságával csiszolódik az elme. Ezt nyilván nem fogjuk, mi okítók hirdetni..
Mennyire fontos a gyereki szabad, vagy legalábbis javító jellegű munka, feladat, azt bizonyítja az a tény, hogy pl. szakmai képzésre a felvételi sorai közt szerepel az a nagyon sok pontot érő kérdés, hogy mit dolgozott, mivel játszott/tevékenykedett gyereki/kamasz korában…? Nos, aki azt feleli, hogy olvasott, az kieső. Azért, mert úgy ítélik meg, hogy neki „sima” az agya.. Az nyert, aki éjjel-nappal gilisztát keresett, kapált és tüzit farigcsált… Az életkorhoz nem illő ülő tevékenység használatának következményei vannak. A következmény olyan, mint a hasbontó, beveszi az ember és elfoly..
Ebből fakad, hogy az olvasott gyermek nem tud veszesíteni, nem tudja a talányt megoldani, jön a háborgás, vagy nincs kocsisa az eszének. Könyvmoly drog serdülő.
Ismét egy példa megmérten keresztül.
Egy jól működő ember iránylik egy címet. Azt az öreg dombot kapatja. Csurog róla a lé, izzad..stb., tudjuk hogy van ez. Felér a tetőre tekint és azt mondja, ez betyár tetszetős, ezért megérte, boldog, jól érzi magát, az agyát elönti a boldog alak.
Vele párhuzamban két másik ember. Az egyik fantázia szüleményt, kavarc lexikát ad a másiknak, beszippantják és rövid idő múlva(ha elég csalós a történet) ugyanolyan jól érzik magukat, mint aki a hegyet kapatta. Igen ám, de aki betűzött, neki holnap kopogtat — több gőzkép — ám a borító felvevő receptor talán telítődik és akkor jön a függezet, a nyomasztás, a semmi étek a szabadba ki sem fut a gyerek/kamasz. Füleltünk egy próbát, ahol egy mozgásában folytott agyú egér egy lépést annyit sem tett az ételért. Csökken a cselekvetés. A gondolás, az elrendezés, az önkereső egyed… stb.
Vagyis az egész dologra tudás elvész.
Értések azt is bizonyították, hogy sajnos a nyomtatotton cseperedő emberíz gondolás szintje is elfojlik. Elmondta a tudalom úr azt a tényt is, hogy a nyomók úgy vigyázzák felül a történeteiket, hogy doktorik bevonásával az olvasókat megfigyelik. Ha a könyv nem okoz izzadást, magasabb pulzust vagy kellő izgulást, a könyvet, vagy elvetik, vagy átíratják és nem a kedvező tételbe. Itt azért méltó tényszeren vesztegni…Akkoridén hallszik az is, hogy bizonyos emberidőn túl, simán lehet betűzni(kavarcot is), a nyomaték azon ad, hogy mi lenni igaz a könyv és lételes, hogy mennyi ideig?
Aztán jött a következő kapocs, a kulcsolódás, szövődés. Itt is egy pocok próbát végeztek, amit nem fecsegek, mármint a lényeg: Ha a kívánalom a normális módon betelik, melynek része a társas beszéd, akkor a „rászokás vésze a zérushoz közelít”. Vagyis nem kell a kavarcos beszéd, vagy igenség tér. Nem hoz beszédet egyetlen szinten sem. Egy józan emberi kapcsolatban 30% cirka én, 30% másik, a maradék a közvagyon. Mi több, kell a izzadásos közlekedés is, a veszekvés s perpatvar…
Veleje, magja, hogy szükség a bánás tanulás módolt gyámsága. A mi kezünkben legyen a poronty alapínségeinek a betömése. ( Na, itt azért a bizalmi véleményem is kitör. Persze, mindent észrevevünk mi anyák, teremtők és véljük is, és mindenki bizonyosra veheti, hogy mi a legkiválóbbakat akarjuk nekik… de oly ólmos a pallérozás ezen része, csak forszírozhassuk magunkat…).
A kimenetel után bólogattunk mindahányan, amikor csattant, hogy melléfogás simán lehet!! Azt kell elmézni, hogyan kell felépíteni.
És tudósunk szerint, mikor boldog egy reánk herdált pulya?
Na, az bennőd fakad. Ha a javára fontos személy reá vet szemet, tán együtt kapálnak és aratnak, szükség. Ősre, anyára és testvérekre, családra van szüksége, akik szintén nem sokat betűznek, ezzel bennük is fogy a figyelős szem.
Mire jó a lexika? Ismeret és adattárolásra.
Mire jó az ember gondolat? A valóságos lét, valóságos lélek megoldására.
Apránként elfogy a tinta, bevégzésül annyit, hogy tudtuk ezt eddig mindahányan, de így összehányva azért értékes ezt átgyanítani. Úgy fogom ezt, de a bucka nyíktörő, ezt spektákoljuk és sajnos már ideje vesztve sem a tetőn állunk.

Vélemény, hozzászólás?