Mese a kis fülesbagolyról
A nagy fülű bagoly
Volt egyszer egy bagoly, aki rendkívül híres volt füleinek hosszáról és díszes kinézetéről. A többi madár irigy volt rá, mert mindenki szerette őt a dombokon és völgyeken.
Egy napon a többi madár összeült, hogy megtervezzék, hogyan vehetik el a fülesbagoly népszerűségét. Az egyik madár azt javasolta, hogy nevezzék el „orrbagoly”-nak, mert orra kampós volt. De a többi madár azt mondta, hogy nem elég jó, mert a fülei azok, amelyek igazán láthatóak és nem a csőre.
Végül azt javasolták, hogy nevezzék el „fülesbagoly”-nak, hogy hangsúlyozzák a füleit. A fülesbagoly nagyon boldog volt ezzel az új nevével, és a többi madár is elismerte, hogy ő valóban a fülesbagoly.
A madarak irigyen látták, hogy a fülesbagoly még népszerűbbé vált, és a többi madárnak is el kellett ismerte, hogy a fülei valóban különlegesek és feltűnőek, de őt a jó szíve miatt szerette mindenki.
Örökre megőrizte új nevét, és a mai napig is a „fülesbagoly” a legismertebb elnevezése. Ez a története, hogyan és miért lett a fülesbagoly elnevezve.
Tél
Volt egyszer egy erdő, ahol a téli állatok laktak. Az erdő minden évszakban más volt, de a tél volt a legszebb. A hó lepte el a fákat, és a téli állatok csodálatos játékot játszottak a hóban.
A farkasok szaladgáltak az erdőben, és a medvék a barlangjaikban aludtak. Az őzek pedig a fák körül szaladgáltak, a hóban ugrálva. A vadmacska is a fák tetején játszott, ahol a hó puha volt alatta.
Az erdőben élt egy kis fülesbagoly is, aki szerette volna velük játszani, de mivel ő a téli állatok közül az egyetlen volt, aki nem tudta, hogyan kell a hóban játszani, egyedül maradt.
Az őzek megérkeztek hozzá, és megkérdezték, miért ül ott egyedül. A fülesbagoly elmondta nekik, hogy ő ilyenkor aludni szokott mert éjjel vadászik, most pedig nem tud aludni és a hóban játszani, azt szeretné, ha velük játszhatna. Az őzek örömmel befogadták őt a csapatukba, és megmutatták neki, hogyan kell a hóban játszani.
A kis fülesbagoly örömmel játszott a többi téli állattal, és végre nem volt többé egyedül. A téli állatok együtt játszottak az erdőben, amíg a tavasz megérkezett, és a napsütés újra melegséget hozott az erdőbe.
Ettől a naptól kezdve, a kis fülesbagoly minden télen az erdőben játszott a téli állatokkal amikor nem aludt nappal, és sosem volt többé egyedül.
Nyár
Volt egyszer egy kis fülesbagoly, aki szeretett volna barátokat szerezni az erdőben. Tavasszal és nyáron, amikor a téli állatok eltűntek, a fülesbagoly egyedül maradt az erdőben. Minden reggel a fák tetején ült, és nézte, hogyan játszanak az állatok az erdőben.
Egy napon a fülesbagoly látta, hogy a papagájok a fákon szállongtak, és jókat nevetgéltek. A fülesbagoly úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk, de amikor odaért a fához, a papagájok elrepültek. A fülesbagoly csalódott volt, és egyedül maradt ismét.
A következő nap, a fülesbagoly úgy döntött, hogy megpróbálja megmutatni a papagájoknak, hogy mennyire jó barát ő lehet. Az éjszaka folyamán a fülesbagoly gyűjtött nekik édességeket, virágokat, és minden olyan dolgot, amit a papagájok szerethetnek.
Reggel, amikor a papagájok visszatértek a fákra, a fülesbagoly megmutatta nekik ajándékait. A papagájok meglepődtek, és megkérdezték, miért adta nekik ezeket az ajándékokat. A fülesbagoly elmondta nekik, hogy szeretne velük barátok lenni, és velük játszani az erdőben.
A papagájok megértették, hogy a fülesbagoly valóban jó szívű, és örömmel befogadták őt a barátaik közé. Ettől a naptól kezdve a fülesbagoly és a papagájok együtt játszottak az erdőben, és minden nyáron boldogok voltak együtt.
Az erdő lakói meglepődtek, amikor meglátták a fülesbagolyt és a papagájokat, hogyan játszanak együtt, és azt mesélték egymásnak, hogy a fülesbagoly valóban jó szívű, és mindenki szeretne vele barátok lenni. Így a fülesbagoly végre megtalálta a barátait, és sosem volt többé egyedül, se télen, se nyáron az erdőben.
Félelem
Volt egyszer egy kis erdei sün, aki nagyon félt a fülesbagolytól. Minden éjjel a fülesbagoly szörnyű károgása rémisztette meg, és ő mindig rejtőzött a fészkében.
Egy napon a sün megfogadta, hogy kideríti, miért fél ennyire a fülesbagolytól, és elment a bagoly fészkéhez, hogy megnézze közelebbről.
Amikor odaért, meglepődött, mert látta, hogy a fülesbagoly egészen barátságos és aranyos, és még inkább meglepődött, amikor a bagoly elkezdte mesélni neki érdekes történeteket és énekelni neki.
A süni rájött, hogy a fülesbagoly valójában nem félelmetes, hanem inkább érdekes és kedves. A következő néhány éjszaka már nem félt a fülesbagolytól, és szívesen hallgatta a meséit és énekét.
A süni és a fülesbagoly barátok lettek, és minden éjjel együtt töltötték az időt, mesélgetve és énekelve.
Ez a története, hogyan szűnt meg a süni a félelme a fülesbagolytól. Azóta ők ketten nagyon jó barátok, és boldogok, amikor együtt lehetnek.
A süni megtanulta, hogy ne ítélkezzen előbb, akkor amikor még nem ismeri a másik állatot.