Nyelvek tava
Minden nyelv lassú forrás felhasználja emberarcú gát forrástól patakká duzzadó völgyektől örökké változó egyik édes lesz másik sós tiszta
Olvass továbbMinden nyelv lassú forrás felhasználja emberarcú gát forrástól patakká duzzadó völgyektől örökké változó egyik édes lesz másik sós tiszta
Olvass továbbEsőszobában kezemben körbefont ujjal andalog a réz csendben csorog a perc tiszta ajkak sóhaja vezet árnyék emlékeket s zajokat vörösen
Olvass továbbKóbor Virág verse… Cuppanós márványhátsóval csellengő bárgyú-rémek takargatják hullámzó hájaikat az öntudatos szattyán szagú dicső-múltba domborodott viharvert diplomákba közben szúnyog
Olvass továbbBánat az eső, magam eldugult eresz vagyok, térítésre váró gyalult gyarló kereszt tagok, illesztésre váró keserves kövér kondor’latok. Zsibong a
Olvass továbbCsönd van bennem, csak gondolatok nyurga nyáját terelgetem. Térben vagyok, oktalan idegek huzatos harcába zuhanok. Flörtöl az est, féltem őt
Olvass továbbMég világosabb a békés boldogság, a minden illatba mártó léleknél, Amíg pöttöm pillanatoknak sorsát tükrözi pupillád földi fényeknél. Magadban morogsz,
Olvass továbbEgyszer talán felszakadnak bennem a csituló csillagok foltos fényei hogy aztán nevetést vérezzek kóbor szakadó sebként bágyadt fények felé úszva
Olvass továbbBérelhetünk szónokot, vagy önkéntes igent, fejből beszélőt, ki nem lát meg szívet. Bérelhetünk mű-munkást, puha-parasztot, jobbról korcsosult Mária-malasztot. Vehetünk célt,
Olvass továbbTestek száradó szagától izzó morcos világ dolgos kezektől gyászol sírhelyen a virág. Mázas ős-felhők feletted repedések habja eső szagra
Olvass továbbA száz éves embert az ekevas mellől sorozták, marhavagonban sodort dohányt, zubbonyában szíve felett, hordozta szerelmét, Ilonkát. Harcba hideg széllel ment,
Olvass tovább