Nyelvek tava
Minden nyelv lassú forrás felhasználja emberarcú gát forrástól patakká duzzadó völgyektől örökké változó egyik édes lesz másik sós tiszta
Olvass tovább
Irodalom
Esőszoba
Esőszobában kezemben körbefont ujjal andalog a réz csendben csorog a perc tiszta ajkak sóhaja vezet árnyék emlékeket s zajokat vörösen
Olvass tovább
Csettint a cset…
Kóbor Virág verse… Cuppanós márványhátsóval csellengő bárgyú-rémek takargatják hullámzó hájaikat az öntudatos szattyán szagú dicső-múltba domborodott viharvert diplomákba közben szúnyog
Olvass tovább
A háború arca
Bánat az eső, magam eldugult eresz vagyok, térítésre váró gyalult gyarló kereszt tagok, illesztésre váró keserves kövér kondor’latok. Zsibong a
Olvass tovább
Látlak téged
Csönd van bennem, csak gondolatok nyurga nyáját terelgetem. Térben vagyok, oktalan idegek huzatos harcába zuhanok. Flörtöl az est, féltem őt
Olvass tovább
Vad városi vírus
Még világosabb a békés boldogság, a minden illatba mártó léleknél, Amíg pöttöm pillanatoknak sorsát tükrözi pupillád földi fényeknél. Magadban morogsz,
Olvass továbbNe felejtsd el
Egyszer talán felszakadnak bennem a csituló csillagok foltos fényei hogy aztán nevetést vérezzek kóbor szakadó sebként bágyadt fények felé úszva
Olvass továbbCselekedjünk
Bérelhetünk szónokot, vagy önkéntes igent, fejből beszélőt, ki nem lát meg szívet. Bérelhetünk mű-munkást, puha-parasztot, jobbról korcsosult Mária-malasztot. Vehetünk célt,
Olvass tovább
Maga az élet
Testek száradó szagától izzó morcos világ dolgos kezektől gyászol sírhelyen a virág. Mázas ős-felhők feletted repedések habja eső szagra
Olvass tovább
Háború 2. verzió
A száz éves embert az ekevas mellől sorozták, marhavagonban sodort dohányt, zubbonyában szíve felett, hordozta szerelmét, Ilonkát. Harcba hideg széllel ment,
Olvass tovább