Rímek
Az imént repedt meg egy rím, köddel válaszoló zöld szín. Mint levegő után kapkodó hegy, vonalat irritáló tüdőbegy, a vér
Olvass továbbAz imént repedt meg egy rím, köddel válaszoló zöld szín. Mint levegő után kapkodó hegy, vonalat irritáló tüdőbegy, a vér
Olvass továbbGyapjas felhők fonják be az eget, fák nem több, mint hetvenhét évesek, a Nap fakó foltot rajzol az égre,
Olvass továbbRejtőznek a törött nyílhegyek, húsba karcol, bőrre ír a vér, ha tested igazságot kér, szenvedések csak képletek. Tetoválva senki nem
Olvass továbbLángokban álló parton élünk, szigethatású félelem folyhat megható erők ős-szorításában, s kihűlt számlák színe fojtogat. Minden édes segít viselni a
Olvass továbbRagadozómadarak szántanak az égen, látható feketeségük testük árnyékos oldala, a láthatatlan barázdákat elkerülik fecskék, verebek, galambok, nyomába sem kavarnak. Szürke
Olvass továbbEgy okító feljegyzése 1800-as évekből… Az előbbi napi prelekción, az „ Okos kiadmány „ a nyomtatott berovása a tanítás folyamata
Olvass továbbFaludy György, a zajos költő… fényed, mint lámpára húzott zokni, erőd, akár fekete lyuk fent ott-ni. Faludy György, a
Olvass továbbMinden nyelv fakadó forrás használja hörgő emberarcát forrástól patakká duzzad völgyeken vájt örök utat egyik édesebb másik sós tiszta
Olvass továbbEsőszobában kezemben körbefont ujjal andalog a réz csendben csorog a perc tiszta ajkak sóhaja vezet árnyék emlékeket s zajokat vörösen
Olvass továbbKóbor Virág verse… Cuppanós márványhátsóval csellengő bárgyú-rémek takargatják hullámzó hájaikat az öntudatos szattyán szagú dicső-múltba domborodott viharvert diplomákba közben szúnyog
Olvass tovább