Rímek
Az imént repedt meg egy rím, köddel válaszoló zöld szín. Mint levegő után kapkodó hegy, vonalat irritáló tüdőbegy, a vér
Olvass tovább
Irodalom
Tükör történelem
Gyapjas felhők fonják be az eget, fák nem több, mint hetvenhét évesek, a Nap fakó foltot rajzol az égre,
Olvass tovább
Bölcsesség értéke
Rejtőznek a törött nyílhegyek, húsba karcol, bőrre ír a vér, ha tested igazságot kér, szenvedések csak képletek. Tetoválva senki nem
Olvass tovább
Bűneink vére
Lángokban álló parton élünk, szigethatású félelem folyhat megható erők ős-szorításában, s kihűlt számlák színe fojtogat. Minden édes segít viselni a
Olvass tovább
Végtelen
Ragadozómadarak szántanak az égen, látható feketeségük testük árnyékos oldala, a láthatatlan barázdákat elkerülik fecskék, verebek, galambok, nyomába sem kavarnak. Szürke
Olvass tovább
Gutenberg rákfene…
Egy okító feljegyzése 1800-as évekből… Az előbbi napi prelekción, az „ Okos kiadmány „ a nyomtatott berovása a tanítás folyamata
Olvass tovább
FALUDY-KÉP
Faludy György, a zajos költő… fényed, mint lámpára húzott zokni, erőd, akár fekete lyuk fent ott-ni. Faludy György, a
Olvass tovább
Nyelvünk tava
Minden nyelv fakadó forrás használja hörgő emberarcát forrástól patakká duzzad völgyeken vájt örök utat egyik édesebb másik sós tiszta
Olvass tovább
Esőszoba
Esőszobában kezemben körbefont ujjal andalog a réz csendben csorog a perc tiszta ajkak sóhaja vezet árnyék emlékeket s zajokat vörösen
Olvass tovább
Csettint a cset…
Kóbor Virág verse… Cuppanós márványhátsóval csellengő bárgyú-rémek takargatják hullámzó hájaikat az öntudatos szattyán szagú dicső-múltba domborodott viharvert diplomákba közben szúnyog
Olvass tovább