November végén

Páraként ül szemeden is kényszer magányom…

November végén jól derülnek a fagyok,
északi hűs csillag is a szemembe vacog,
a ködből kandikáló kék fényű csillagok
ugratnak párás, hajléktalan, hűs, hangulatot.

Páraként ül szemeden is kényszer magányom.

Éjjel a fák levél helyett fátylat növesztenek,
egy huncut szellőcske reggel ágakat vetkőztet.
Én vagyok a teled, téged, tavaszom kereslek,
ősz vigasztal, a nyár már rég tejfogat vesztett.

Magányba fagyva, dér lennék a szempilládon.

2010.