Házsor a körúton

A házsor a körúton mint hős-szonett,
falak ölelkeznek kereszt-rímekbe,
zajos légi-folyosóját a tetők felett,
csak felhők nézik, néha esőt eresztve.

Mutat rag-rímet parkban, egy templom,
a zöld fák vakon hiszik: itt az erdő,
talán a szmog vakítja őket, nem tudom!
A fal nekik hegy, és dzsungel a temető?

E világban rémtelen rímes estek,
szegény világok, itteni vigéc lakók
a gazdaság szakadékába estek,
már nem indulnak velük űrhajók.

Kígyó-szerű kanyargós a régi negyed,
ablakokban a fény szűrve is fanyar,
zokog a csend, mint a szabad versek,
néha rímet fog, de szabadulni akar.

2018.