Jeffrey Harrison: Befejezetlen napok

Napjainkban késő tavasz jött
ez a nyár eleje olyan, mint festmények
melyek nem készültek el, de falon lógnak
a nyári kiállítás előtti héten
(egykor a Királyi Akadémián volt ez szokás),
még mindig várják az utolsó simításokat,
minden lenmag és terpentin illatú:

Finom friss, a festék még nedves,
a feszes égboltot kék folt borítja.
A szibériai íriszek, még nem
bontakoztak ki, rügyeik még mindig zártak,
úgy néz ki, mint az ecsetek telítve
ultramarinnal; csak boglárka
fröcsköli a rétet sárgára.

Lugasszerű firkált indás szőlőből,
Virágfürtök
lógnak, csillogva tegnap esti esőtől.
Erdei rigó folyékony trillája hív,
mélyen a hátterekben
halvány, lágy zöldek zöme. A levegő
hideg-rázós, közben Nap melegíti a jelenetet.

Maradjanak ezek a napok is befejezetlenek
még egy darabig, művész nélkül
erővel adja magát,
úgy adjon hozzá egy kis végső virágzást,
vagy egy réteg lakkot, amely
sűrű sötétedő. Mintha várna, hogy darázs
tapogatózzon virágok között.

Forrás: www.poetryfoundation.org