Mezítelen gondolatok

Mezítelen gondolatok fogságában tétlen,
didergő szavakkal palástolom lelkem.
Életem fogy, mint ropogó tűzben a tüzifa,
izzó korom küszöbén vesztésre állok.

Belsőégésű adagolóm akadozva szól,
lehetek észnél, türelmes csak vigaszból.
viasz-testem a napfény szűrőjébe akad,
valóm szerte foszlik, de a gondolat marad.

Mit is végeztem? -számadásnak sosincs vége,
hűtlenül árultam el örökölt egészségem,
romboltam sejtjeimet, eladtam a vérem.

Átkoztak már rossz barátok, hű ellenségek!
Gondolataim, mint öreg bútordarabok,
úgy ropognak, és nem nyílnak meg ajtók.

2010.