Meztelen éjszaka

Meztelen éjszaka, egy pókháló rezeg,
s benne a pók, épp vacsoráját öli meg,
vak vadludak fenn keverik a sötétet,
egy toll hull s közben figyeli a csendet.

Hullámos háztetők szúrják az éjt szemen,
titkos fény csodálja magát egy cserepen,
Fukar felhőkarcolók, jól ismert árvák,
rozsdás reggelt várnak, mint a kihűlt párnák.

Pucérkodó asszony a hajnali harmat,
nem tűnik fel ágon alvó madaraknak,
álmod is a valójába bele szunnyad,
öröm szó pátosz pírja, kosara Napnak.

Az éjszaka mezítelen, titkokkal teli,
rezgő pókháló, élet és elmúlás szeli,
vadludak szárnyán úszik a csend,
afény és árnyék, hol minden egyben.

Hullámos háztetők szúrják az éjt szemen,
titkos fény csodálja magát egy cserepen,
Fukar felhőkarcolók, jól ismert árvák,
rozsdás reggelt várnak, mint a kihűlt párnák.

Pucérkodó asszony, hajnali harmat,
álmod is a valójába bele szunnyad,
öröm szó, pátosz pírja, kosara Napnak,
csendben ringat, míg új nap fakad.

2016.