IrodalomVers

Reád néztem…

Reád csillogó szemem
szempillád árnyékában pihen,
szeplőid bolygóiban mereng,
- mint fel nem fedezett égitesteken -
a gondolat, örök szerelmesen.

Szamóca illatú ujjbegyed,
folyót rajzol bőröm repedéseire,
mint az eső zuhog hajad testemre,
selymessége a múlt sivár sebeit
gyógyítja, ahogy nem is sejted.

Bőröd érintésre termett,
csiklandó csillám bizsereg
sorssal tarkított tenyeremen,
kisimult kétségtelenséget
hagyva függönytelen életemen.

Én választottalak téged,
s te választottál engem,
mint domború mezők lejtői
a színes virágok ezreit
a legelésző nap futó fényében.

2024.

Megosztás
Total Page Visits: 759 - Today Page Visits: 12

Vélemény, hozzászólás?