Folyó

Furcsa folyó az álom fele
agytekervényeink
gázoló vad természete
ágy tart titkaink
lustán lebegő lábán
egymásba kap két szív
megmentjük egymást
csak csend győzi le
a fénytelen éjszakát
ruhátlan tüszőinket
fertőzi a forróság
egyesül fonódó felszíne
mint mesével a valóság
összefolyó folyók
édes tutaj tengere
a magasságok magjait
mélységekbe elvetve