FordításIrodalomVers

Henry Wadsworth Longfellow – Éjféli mise a haldokló évért

Igen, az év öregszik,
  És szeme sápadt, hamis és foglya!
Halál fagyos keze oly hideg,
  Megtépi a szakállánál fogva,
       Rettenet,rettenet! 

A levelek hullanak, hullanak,
  Ünnepélyesen és mind lassan;
Károg! károg! hívhat hatalom,
  Ez a fájdalom,
       A fájdalom! 

Erdőkön és hágókon keresztül
  A szelek, mint himnuszok, zümmögnek;
Mint ünnepi misében, az ének
  Szól; Ima ezért a szegény lélekért,
       Imádkozz,imádkozz!

És a csuklyás felhők, mint vértestvérek,
  Mondd a gyöngyeiket esőcseppnek,
És simogatják a kínos imákat;
  De hiábavaló imája,
       Minden úgy hiába! 

Ott áll egy rossz időben,
  A bolond, szerelmes óév,
Vadvirággal és hangával koronázva,
    Mint a gyenge, megvetett Lear,
       Egy király,a király! 

Aztán jön a nyári nap,
  Ígér, az öreg örüljön-e!
Ő öröme! az utolsó! Ó, az öreg szürke
  Szeretem azt a halk hangot,
       Gyengéden vált alakot. 

A bíbor erdőnek azt mondja:
  És a hangja gyengéd, halkít
A lágy levegőtől, lágy lehelete,
  Imádkozz, ne csúfolj senkit!
       Ne nevess ki engem!

És most az édes nap halott;
  Hideg és karjában fekve;
A lelkéből folt nem terjed ott
  Az üveges égbolt felett,
       Nem ejthet szégyenfoltot! 

Aztán az óév is halott,
  És az erdők nyögnek,
Mint annak a hangja, aki zokog
  Egyedül van vadon mélye,
       Bosszantó sem lesz képe!

Aztán egy iszonyat üvöltés jön,
  Összegyűlve és tovább hangolva,
Viharos szél a tenger felől,
  Gonosz ciklon a szél,
        Csak vihar-szél! 

Üvöltés! üvöltés! és az erdőből
  Söpri le a piros leveleket!
Vajon a bűnök, amelyeket kerülsz,
  Ó lélek! így elromolhat,
       És elsodornak álmokat!

Mert erősebb robbanás jön,
  Lesz még sötétebb a nap; 
És a csillagok, mennyből hullva
  Mint a piros levelek elsöpörve!
       Uram irgalmazz!
       Krisztus irgalmazz! 

(Fordította:Radnó György)

Megosztás
Total Page Visits: 507 - Today Page Visits: 31

Vélemény, hozzászólás?