Idegenként

Idegenként jöttem világra,
ahogy elválasztottak anyámról
egy csorba olló volt a tettes
kezében és lábamnál fogva tartott.

Idegenként kerültem a családba,
akkor még zajos volt öntudatom
az öntudattalanság miatt,
lassanként kiismertek engem.

Idegenként adtam első jelem
az iskolában, ha szólták nevem.
Jelen, de nem tudtam hol van az,
megismertként is idegen maradtam.

Idegenként léptem a gyárba,
gyári melósok nyelvére téve
csendes jelenlétemet
idegen hangok nem emeltek fel.

Idegenként járom az utcákat,
idegen arcokkal szerte, körbe,
zavart mosollyal köszönve,
bánhattak volna, de nem bántak.

Idegen orvosok, ápolók vesznek
körül majd, egy idegen helyen,
ahol idegen kezekben halok meg,
de mindig marad olyan, aki szeret.

2024.