IrodalomVers

Hatvankettedik tavasz

Testemben a vér feltekeredik,

pólusaim páterek hithű hada,

holdszínű hajamat veri idő,

ég az éj minden mozdulata.

Bőröm tudatlanságra épül,

száraz kórók csontjaim,

zsigerből most minden könnyebb,

tömörített tarkák a frontjaim.

Ujjamra égnek körmeim,

lassan lágyulnak vastagra,

foltjaim félszigetén csücsülve,

van ki vigyázzon magamra.

Néha eső mérgez könnyeket,

hajlanak a sótlan erdők,

senki nem figyel avarra,

csak a sárba fűzött cipők.

Hatvankettedik tavasz múlik,

sűrített lejárt konzerv évek,

évszakok, csak órák, percek,

már magukra vállalnak vének.

 

2024.

Total Page Visits: 317 - Today Page Visits: 15

Vélemény, hozzászólás?