IrodalomMonológ

Elraktározott fény

Képzeld el, hogy te és a természet rendeztek egyeztető fórumot: te olyan vagy, mint ő és ő olyan, mint te. Ő egykor felébredt, és fejét a sötét égpárnán pihentette(akkor te még nem tudtál aludni sem). Ledobod a belső kudarcaidat és érzed gyökereid terjedését, lassan emelkedő pulzusodat. A természet meggyógyít minden hülyeséget, amit nem is oktatott, és örökké emlékszik azokra a pillanatokra, amikor valakit megbántott. A parázs pillanatok és a tűz ellenére több millió évig is élhet. Most te mérlegeld mindaz módokat, melyekben nem vagy elég jó, mint ahogy száz méternyi idő még nem elég nagy ahhoz, hogy otthont teremtsen. Megpróbálod kitalálni, hogyan lehetne jobb, valaki más, valami más és magad – zárd el az élet pórusait a sötétség elől, reakciója az lesz, hogy tested helyreállítja magát az elraktározott fényből. Még csak reggel van, de már gyilkosság az éhséged és a napfény-özön akupunktúrája alatt ajkaddal simítod meg a szelet. A természet nem haragszik sokáig, de megöl, ha nem figyelsz rá és önimádó testére tapadva önmagad se lehetsz. Csíra maradsz a termésed szürete előtt végtelen végben ragadva az élet helyett, a megújuló elmúlás lesz az örök örökséged.

2024.

Total Page Visits: 244 - Today Page Visits: 1

Vélemény, hozzászólás?