Anyám halála

Csak azt szeretném mondani:
folytatom az életem, bár boldogan,
mégis a bánat sötét férge
megette egy részemet, ahogy
anyám lelkét is, élénk elméje 
és bátorsága odaveszett,
létének lendülete vége,
az ellentmondásokat többé, nem
fogadja harcos szenvedélye.

Már csak ketten vagyunk,
én és a kételkedés:
a kapott sors árnyékában,
anyám holmija garázsban,
tegyek valamit, arra várnak.
Emlékezni fenemód fáj
cipekedni annyira nem,
csak selejtezni foghúzás.
A halmokat nézve ülök,
mint szomszéd macskája,
talán, ha állat lennék,
üvölteni kéne naphosszat,
de a szükség nem hagy.

Ez is az anatómiához tartozik,
ez nem veszhet velünk oda,
élet halad, véget nem érő,
rajtunk rágódik idő vas-foga,
egy új lakattal lezárt jövő,
csak ennyi...
- melynek elveszett a kulcsa.
örökre...

2024.