Másik ország

A város kisebb terén ténfergek. Időre megyek.
Az egy utca más számában várnak egy helyben.
Hol vagyok. Kevés időm van. Még messze a cím, 
talán rosszul mértem fel, hogy merre van. 
Elindulok, keresek egy kiigazodási pontot, 
de házszámot, sehol sem látok. 
Mindegy, elindulok egy irányba. 
emlékeim szerint van itt valahol egy étterem, 
de nem, az talán másik városban lehet? 
Sietnem kell, már várnak. Nem telefonálhatok, 
szégyellem, hogy nem tudom hol vagyok. 
Talán nem csörögnek rám és sikerül odajutnom. 
Ismerős és ismeretlen házak között lófrálok. 
Talán nem is jó városban vagyok? 
Egyik ház emlékeztet valamire, de nem tudom hova tenni. 
Aztán egy építési területre tévedek, 
ott cserepek lemezek emelkednek ki az enyhe dombon, 
mint egy lépcsőn, elindulok felfelé, cserepek lábam alatt törnek. 
Egy ember dolgozik, de nem szól rám. 
Hamarosan vizes lesz minden, nyirkos a tér 
és én próbálok kijutni egy szűkebb résen, 
de a szélén vizesárok van olyan borotva peremmel, 
mint egy nyers vas széle, talán egy lépéssel átjutok. 
A lábam vízbe ér, de még egyet nyújtózom és elérem. 
Ismerős táj, de fogy az időm. Ismerős, de ez nem az a város. 
Nem itt kellene lennem. Minden városban van hasonló utca 
és mindegyikben van ilyen szám, tér, kanyar, talán. 
Nem nincsen, az kizárt. Szerencsére. Talán telefonálnom kellene.
Nem esek kétségbe, pedig tudom, elkések.
Ez egy másik ország, így most már ráérek.