Citromfa – Dalszöveg

Egy citrom leesett és megcsókolta a földet,
A nap csak mosolygott,
Nem adott ki hangot.
A szellő részeg volt a citrusos levegőtől,
Én magányosan ültem a székemben.

A citromfa alatt álmodom,
Ahol semmi sem az, aminek látszik.
A világ lágyan forog,
A felhők egyetértenek,
Az élet könnyebbnek érződik a fa alatt.

Építettem egy királyságot az árnyékban,
Ágacskákból és szirmokból,
Terveket szőttem.
Egy magas kastélyt,
Egy kéregkoronát,
És számoltam az órákat, amíg sötét nem lett.

Egy madár énekelt mélyen,
Egy különös dallamot,
Olyat, amit késő délután dúdol az ember.
A hangyák bátran meneteltek,
Nincs vesztegetni való idő.
Én kortyolgattam a pillanatot,
Lassan ízlelve.

A levelek titkokat suttognak,
Ravaszul és kicsin,
Hallom, ahogy nevetnek,
Hallok mindent.

A citromfa alatt álmodom,
Ahol semmi sem az, aminek látszik.
A világ lágyan forog,
A felhők egyetértenek,
Az élet könnyebbnek érződik a fa alatt.

A felhők egyetértenek,
Az élet könnyebbnek érződik a fa alatt.
Az élet könnyebbnek érződik a fa alatt.