Galaktika

Galaktikus örvény tart, hol messze, hol közelebb száll csillag.
Bolygók állása lelkünk auráját súlytja le nékünk.
Csakra táguló-mánya sem old a kötésen, hiába.
Társunk a gondolat holdja, szabályoz minden egyensúlyt.
Semmi és érzékelhető csend lét áll itt elénkben.

Ez az idő, mit adni tudunk egmásnak, tudva: véges;
Mégis örökké tart egy pillanat életünk benne.

Űrszemét tudásunk, mely hol feltör egy rövidebb percben,
Vagy a semmibe veszve alakítja a táguló űrt.
Szétzuhanás nem érzékelhető életünk folyamában,
Millió év szabályozza a pillanat néhány rövid részét.

Ez az idő, mit adni tudunk egmásnak, tudva: véges;
Mégis örökké tart egy pillanat életünk benne.

Galaktikus időnek halvány része ez, élete törtje.
Körforgás nemzedékek sorsát oldja, s a határok
Józan ész és megkötések szabályrendje előtt kenődnek el.

Ez az idő, mit adni tudunk egymásnak, tudva: véges;
Mégis örökké tart egy pillanat életünk benne, mindörökké.