Modern diktátorok, avagy a bűnözés és a politika egyensúlytalansága

A múlt század gyümölcse

A huszonegyedik század sajátossága, amely egyébként a huszadik század terméke. A fehér-inges bűnözés annyival csökkent a világ összes országában, amennyivel növekedett a politikai szereplők elkurvulása. A fehér-inges bűnözés először többnyire a bankokba tömörült szabályozott uzsorásokat támadta és a biztonsági réseket keresve okozott nekik erős veszteségeket. A csalásokat, kezdve a csekkhamisításon át a banki vagyonok lecsapolásán keresztül,  – a pillanatnyi technikai fejlődést is növekedésre kényszerítve – a kártyacsalásokig. Mennyivel egyszerűbb a politikai színtéren olyan szabályokat, rendeleteket és törvényeket hozni, amely a mindenkori kormány zsebébe tolja a pénzeket és onnan aztán érdekes tranzakciókkal, többségében alapítványokon keresztül, sporton, vagy egyéni közösségi célok árnyékában „jogszerűen” csapolni.

Ismertetőjegyek…

Jól megfigyelhető az a minta, ahogyan a becsületes polgárok kikoptak nemcsak a képviseleti létszámból, de már az alapítványok sem tudnak érvényesülni politikai kapcsolatokon, pályázatokon és az ott visszaosztásra kerülő összegek fizetése nélkül. Jól ismert mód a karaktergyilkosság, amely minden jóérzésű embert padlóra tud küldeni. Ez is a célja, hogy ne férkőzzön a bűnözők közé olyan, aki akadályozná őket a tevékenységekben.

A törvények kusza és villámgyors változásai is ezt a célt láttatják, már ez is az egyik jele, hogy a bűnözés ott van a törvényhozásban. A másik ilyen ismertető jel, hogy meg is nehezítik a demokráciában való részvételt, általában olyan módon, hogy pártok alapítására kötelezik a képviseletek csoportjait, más csoport nem is indulhat választáson, bár eredetileg egy szövetség, vagy párt is egyszerűen létrehozható volt régebben. A régi pártok is ezt használták ki, hogy egyszerű megalakulással és óriási marketinggel(anno még a bűnözők kicsalt pénzéből) hangzatos célokkal, ellenségképet kreálva olyan csoportokkal szemben akik ugyanezt csinálták, csak ők lebuktak, vagy megbuktak. Semmi kétség, hogy a mai pártok is lebuknak előbb utóbb, csak sokkal nagyobb hatalommal a kezükben, forrásokkal rendelkezve és játszva ez sokkal nehezebb, ha már a bizonyításig sem jutnak el a maguk által kreált törvényekkel takarózva. Lukasenka fehérorosz diktátor mondta ki bátran, amikor a hetedik ciklusát nyerte meg 87%-os szavazattal(mivel ellenzékit nem is engedtek szavazni, akiket jobb esetben eltiltottak, vagy elmenekültek, rosszabb esetben bebörtönözték) amikor a győzelmét nem ismerték el, hogy „…nálunk ezek a törvények, lehet azt mondani, hogy nem jó törvények, de itt ezt kell betartani„.

Odáig jutottunk, hogy előbb kap büntetést egy kifli tolvaj, mint egy milliárdos csalással vádolt, a különbség csak annyi, hogy az első a második miatt lopott.

Modernkor diktátorai…

Lassan már azt sem mondhatjuk, hogy a diktátorok hosszú ideig vannak hatalmon, hiszen az USA elnökválasztásán is láthatjuk, hogy 4-8 év alatt is lehetnek modern diktátorok. Igaz, ott nem lehetnek hosszabb ideig, de a háttérben támogató milliárdosok az igazi diktátorok, és hogy a demokrácia látszata is megmaradjon, ezért váltakozva, hol demokrata, hol pedig republikánus oldal van hatalmon.

Statisztika? …az nincs

Még senki nem mert statisztikát készíteni, de a bűnözés, ha nem is csökkenő, de mégis az elkövetés felderítése sokkal sikeresebb, miközben a politikai bűnözésnek még a felderítése, vagy a felelősségre vonása is csekély. Ahol van ott is csak azokat „áldozzák” be akikre „kilövési engedélyt” adnak. A „kilövési engedély” metódusát is azért szükséges fenntartani, mert a saját emberek is néha kiugrani készülnek, többnyire azért mert nem elég jól mérték fel a hatalmukat.

Vajon te, kedves olvasóm, mit gondolsz erről?

‘Kántor‘