Csillag, hold, Föld

Mint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba
és a végtelen, vakarhatatlan valónkba,
nem is serken, az idő-szél vérét nem adja.

Mint heves Hold lüktető, pördülő vállán
keringnek vajúdó gondjaink, mind árván,
s idegszálaink megnyílnak, titkolt pályán.

Mint fuldokló Föld, füstösen fájón s függően.
Szmog-itta köntösét mosatja a felhőkkel.
Fullad a fergeteg, és kimúlik levegőtlen.

2010.