Ön-szonett

Már egy napja élek úgy,
hogy csak egy rövid óra van hátra
a perceket nem is számlálva,
rögösre sikerült ez az út.

Hajam hamvas, arcom elvetemül,
tükörben sem ismerem fel magam,
az időt talán elkápráztattam,
mégis élek még álca nélkül.

Portrém talán jeges fal,
halottaim a képkeret,
múlt sötétíti a hátteret,
csillagkép anyajegy takar.

Így körbe kötegelem magam,
kötetnyi kipattogó verssel.