csak sorok…

Legyen itt néhány sor, amelyekből talán egyszer vers is lehet…

A hajnal fénye úgy tör fel, mint a kovász…

Egyetlen seb sem mosódik tisztára a véres szemekben…

Leírhatom azokat a szavakat, amelyek miatt szégyellem magam…

A vágy, amely megtanítja hogyan szabad kívánni…

Ha messze van a tűz, akkor több a füst…

A csodált csillagok, amelyek senkivel sem törődnek…

Az eső, ami esik, valahol lyukas az ég…

Minden szó ösztönös tűz a világhoz…

A halál jóval a születésünk előtt létezik…

A gondolat olyan, mint a sötétben izzó bot…

Szégyentelen, szex nélküli a vakító hideg fény…

Anyám egykori léte, már csak oszlopokban álló poros dobozok…

A tél holdarcát kisebbnek, súlyosabbnak mutatja…

Egysejtűként csak megálmodjuk ezt az emberi létet…

Egyenletes lélegzeted alvásba rendez engem…

A fájdalom kiolvashatatlan hang a sötétben…

Életben-maradáshoz lecsupaszítva kell hagyni a létet…

Ha felnézel az égre a csillagok bámulnak téged…

Mindig többet fizetünk azért, amit nem is kértünk…

2025.