Félálom

A hajnal párnámmal
simogat, idézve arcodat,
elaltat. Szavad a takaróm
megnyugtat, távolból hallom
hangodat. Lepedőm feszül,
s a tudat, érzem forró
combodat. Az emlék fogasára
akasztom, hideg, s cudar
a gondolatjel. Sarokban fiókom,
reccsen hajnallal, oda rejtem
összes, létező gondom.

2012.