Írásaink

Először csak az álmaink rémesebbek, az ébredés után vajúdó való-végletnél, majd fel sem ébredünk a mondat szellemén vágtatunk a gőgös

Gyűrött angyalok, értéktelen glóriák, megretten elméd, folyton utolér munkád, fekhelyed már nem csak deszka és szalma, prűd poloska mintha nem

A hajnal párnámmal simogat, idézve arcodat, elaltat. Szavad a takaróm megnyugtat, távolból hallom hangodat. Lepedőm feszül, s a tudat, érzem

Tengereket és lelket emelő telihold,  varázslatos vigaszt világító világod settenkedik lentebb hangulatodon. Az éj lámpása lomhán araszol, és lombtalan fák

Verítékes vasárnap, vágott fű szagú délután. Egy nagy fekete felhő vészjósló az ég alján, szelíd felhőket jobbról kergeti, táplálkozik, aztán

Lelkünk kastélyának dísztermében a remény talán vigad, részegen bánat-űzőn félre beszél, reményteli a nótája is mit prímás kísér. Vigadjon mind