Részeredmény maradsz
Mikor korunk már nyugat felé fordul, a varázs sem csoda a lélek csak koldul, sok édes száj a szeretetről neked
Megosztás Tovább olvasIrodalmi alkategóriák gyűjteménye, a szerzők az „én írtam” oldalon bemutatják magukat a sokféle műfajban
Mikor korunk már nyugat felé fordul, a varázs sem csoda a lélek csak koldul, sok édes száj a szeretetről neked
Megosztás Tovább olvasLassan magamat is újra faragom, míg az idő pengéjével hadakozom, ujjaim közt percek hullnak hangtalan, s gyökeret ver bennem minden
Megosztás Tovább olvasCsak egy nagy hegy vagyok, kit emelt a sors, alakom a parancs, néha hűvös s néha csillogok, dicső fent lenni
Megosztás Tovább olvasElőször csak az álmaink rémesebbek, az ébredés után vajúdó való-végletnél, majd fel sem ébredünk a mondat szellemén vágtatunk a gőgös
Megosztás Tovább olvasGyűrött angyalok, értéktelen glóriák, megretten elméd, folyton utolér munkád, fekhelyed már nem csak deszka és szalma, prűd poloska mintha nem
Megosztás Tovább olvasA hajnal párnámmal simogat, idézve arcodat, elaltat. Szavad a takaróm megnyugtat, távolból hallom hangodat. Lepedőm feszül, s a tudat, érzem
Megosztás Tovább olvasMint hulló Csillag, csíkokat vág a húsba és a végtelen, vakarhatatlan valónkba, nem is serken, az idő-szél vérét nem adja.
Megosztás Tovább olvasTengereket és lelket emelő telihold, varázslatos vigaszt világító világod settenkedik lentebb hangulatodon. Az éj lámpása lomhán araszol, és lombtalan fák
Megosztás Tovább olvasMezítelen gondolatok fogságában tétlen, didergő szavakkal palástolom lelkem. Életem fogy, mint ropogó tűzben a tüzifa, izzó korom küszöbén vesztésre állok.
Megosztás Tovább olvasVerítékes vasárnap, vágott fű szagú délután. Egy nagy fekete felhő vészjósló az ég alján, szelíd felhőket jobbról kergeti, táplálkozik, aztán
Megosztás Tovább olvas