Részeredmény maradsz

Mikor korunk már nyugat felé fordul,
a varázs sem csoda a lélek csak koldul,
sok édes száj a szeretetről neked csacsog,
életkedv magasan repül, s úgy ragyogsz.

Mikor egy felkelő nap hozza halálod,
a varázslat nem bűnös, ha megtalálod,
ékszer lesz majd korod arany foglalatában
a remény, hogy eddig nem éltél hiába.

Zönge apró lélekrabló manókkal zenélsz,
simulsz a semmi érdes érett hasznához,
ballagsz, életed emlékképeiben remélsz,
ragadsz a jóban, kiesik minden mi bántott.

Forog az ős-nemzés varázsa szívedben,
már nem is kívánsz, kímélsz szűz színekben
szeretni, mert tudod a szürke is érték,
büszkén lépsz a fény folyójába, nem kérdés.

Számadásod: pluszod, mínuszod elkészülhet,
de egyenleged nem lehet sosem készen,
mert életed részeredmény marad örökre,
születtél, szerettél, éltél ál-végtelenbe.

2012.