Vers

Hajnali szerenád

A kerítés éjjel, mint megannyi felkiáltójel,
őrzik a portákat, tüskéin hold tépázza
rongyosra a fodros fény-szőtte ruháját.
A csend belekiált a puha, párás levegőbe.

A fák ágai magukba szívják kutyák ugatását,
megszűrik az üzenetet és továbbadják a holdnak,
nem válaszol, morcosan fátyla mögé bújik.
Megszűnni látszik az est, hajnalodik.

Távolban egy vonat vas kereke csahol,
felveri a bóbiskoló kúszó pára párnáját,
ki erre kelletlenül tömörödik, lejjebb araszol,
a sötét hátsó udvaron át, választ másik utcát.

Az akácfasor megszólal, mint a gitáron a húr,
a szél pengetőjét húzta rajtuk végig,
a ködfátyolnak ad hajnali szerenádot,
de ő csak csendben menekül.

2012.

Megosztás
Total Page Visits: 27 - Today Page Visits: 1

Vélemény, hozzászólás?