Táncoltál már tangóra esőben?

Lassan magamat is újra faragom,
míg az idő pengéjével hadakozom,
ujjaim közt percek hullnak hangtalan,
s gyökeret ver bennem minden alkalom.

Próbáltam lassabban szőni a napot,
de az óra rajtam nevetett nagyon,
minden hiba új seb lett a vállamon,
s a szabadság eltűnt a nagy falakon.

Futott az idő, én meg-megálltam,
árnyékból építem a saját világom.
Mikor rohant, némán vártam rá,
most az eső hív egy utolsó tangóra már.
Csak én maradtam és az utolsó óra,
szívemben csend, az égen tépett kvóta.
S ha minden perc ellenem vall mint rég,
eltáncolom veled az elmúlt éveket még.

Meg akartam fogni a száguldó jelent,
de közben rég túlhaladt felettem,
minden elveszett perc visszanézett rám,
mint egy régi, kihűlő vallomás.

Ha az idő állt, én futottam tovább,
ha rohant, reménytelve vártam csodát,
most már késő minden visszahívott szó,
csak az eső van és egy lassú tangó.

Futott az idő, én meg-megálltam,
árnyékból építem a saját világom.
Mikor rohant, némán vártam rá,
most az eső hív egy utolsó tangóra már.
Csak én maradtam és az utolsó óra,
szívemben csend, az égen tépett kvóta.
S ha minden perc ellenem vall mint rég,
eltáncolom veled az elmúlt éveket még.

És ha egyszer elfogy minden mozdulat,
az idő sem lesz több egy halk vonat,
ami messze visz az éjszakán túl…
ahol a tangó örökségbe lassul.

2012./2026.