A vers…
A vers folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint
Megosztás Tovább olvasMindenki szereti a verseket, olvasni ugyanúgy, ahogy írni is… ebből szemezgethet itt bárki, aki szereti a sokszor abszolút csak itt olvasható műveket.
A vers folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint
Megosztás Tovább olvasElképzelt kínpadomon ültem virágok illatával beszélgetve köröttem zajló zümmögés nekem különös kedves zene csak a nyárfa bólogat villám-csapott torzója
Megosztás Tovább olvasBéreljünk szónokot, vagy önkéntes igent, fejből beszélőt, ki nem látja a szívet. Bérelhetünk mű munkást, puha parasztot, jobbra korcsosuló Mária-malasztot.
Megosztás Tovább olvasCsönd van bennem, csak gondolatok nyurga nyáját terelgetem. Térben vagyok, oktalan idegek huzatos harcába zuhanok. Flörtöl az est, féltem őt
Megosztás Tovább olvasLélekjavító lüktető szívkamra fogad vendégül, s jó szó az élelem. Belül meleg, kizárva mi félelem, eresztlek barátom némán, magamra.
Megosztás Tovább olvasGránit toronyban üvegharang vagyok, tejfehér üveghegyről származom, még senki nem hallotta a hangom, gyöngy-kötelem nem húzta még marok. Csiszolt üveg
Megosztás Tovább olvasA függöny mint lián kúszik felfelé az ablakon, kint járókelők gurulnak el, és a megállóban egy cövekverő dolgozik a várakozókon.
Megosztás Tovább olvasForr a tej, vidámodik a lusta lét, összepakol s zárja bőröndjét a tél, elalszik a havazás, fel-ocsúd még, hogy aztán
Megosztás Tovább olvasMost még a sziklák harangoznak neked, az idő harangnyelve okoz repedéseket, apró szilánkok a szavak, szikár szólamok, embernek születtem, és
Megosztás Tovább olvasNem lesz tény és hiába ami akad énednek lesz mit szerkesztenie e kor papírt tollat is már elhagy csak beszél
Megosztás Tovább olvas