IrodalomVers

Üvegharang

Gránit toronyban üvegharang vagyok,
tejfehér üveghegyről származom,
még senki nem hallotta a hangom,
gyöngy-kötelem nem húzta még marok.

Csiszolt üveg díszes harang kristálya,
az idő szürke pora lepte már be
idővel értékem se nő, koránt sem
elvárt dolgom se volt eddig gálya.

Új idők járnak a tornyom körébe,
mindenki csengő-bongó hangomat kéri,
megszólalok, amint nyelv testemet éri,
s várt hangom eljut mindenki fülébe.

De egyszer, mikor húznák harangomat,
amint nyelv eléri testem lesz egy hang,
majd por száll fel, csak nagyot horkan,
s szórja szerte ezer apró darabomat.

2012.

Megosztás
Total Page Visits: 24 - Today Page Visits: 2

Vélemény, hozzászólás?