Egri borkóstoló

A dal készült:2025.10.12. A vers eredetije 2016. áprilisban…

Még fenn a Nap, de a falak téglavörös sötétje vár,
A deszkákon a tölgyfa-hordó illata, egy vad, régi láz.
A pohár átlátszó méreg, benne izzik a lélek-festék,
Bikavér-körök az abroszon, az élet nyomai égetnek!

A zene beborít, mint egy hirtelen vihar,
A konga szívverése az én harcom, Pattogó tűz!

Korom-szín asztalon a végtelen kísértése ül,
Ez a hely, hol a Vígadalom örökké asztalfőre feszül!
Rozé édes csókjai lángja vörös a szájakon,
Ez a dal a Múlt tüze, ami dörömböl a mellkason!
És hordóban érlelődik az örök lázadás, a tüzes ízű hangulat!

Boltív alatt alszik a bor, de a kéj ébreszt,
Retro dallam szaggatja szét, amit a Csend elereszt.
A ritmus egy ököl, ami újra és újra lecsap a Csontra,
Törött tükrök, régi tettek, mint a sötét palack alja!

A zene beborít, mint egy hirtelen vihar,
A konga szívverése a mi harcunk, Pattogó tűz!

Korom-szín asztalon a végtelen kísértése ül,
Ez a hely, hol a Vígadalom örökké asztalfőre feszül!
Rozé édes csókjai lángja vörös a szájakon,
Ez a dal a Múlt tüze, ami dörömböl a mellkason!
És hordóban érlelődik az örök lázadás, a tüzes ízű hangulat!

Ölel, érlel, tárol – a Lelkemet bezárja egy pince.
De a bikavér forr a vérben, töröm láncait, nincs kincse!
[Gitárszóló – Hosszú, torz, tüzes!]

Korom-szín asztalon a végtelen kísértése ül,
Ez a hely, hol a Vígadalom örökké asztalfőre feszül!
Rozé édes csókjai lángja vörös a szájakon,
Ez a dal a Múlt tüze, ami dörömböl a mellkason!
És hordóban érlelődik az örök lázadás, a tüzes ízű hangulat!

Tüzes ízű hangulat!
Éget!

2016.