Lélektükör

Ropog a hó a talpam alatt
vörös, vagy zöld a kereszt,
fehérek, feketék a szavak,
Trianon soha el nem ereszt.

Csípi nyelvemet a paprika,
aludt tejtől savanyú a szám,
talán túl sokat voltam partiba
nem cukor édesít, hanem babám.

Lelkem ha rossz, bezárva marad,
hosszú a papír, hegyes a ceruza,
nem veszít az ész, csak az akarat
irigy a gép, de ilyen a cenzúra.

Törik a könyv kérge, koros, régi,
oldalak sora, mint karakter erdő,
tűz kerülte el, -ezután is reméli.
végig olvasva lélektükörré nő.

Csikorog a por a fogam alatt,
fekve fent a jobb szemem, vagy bal 
kacsint arra, aki még maradt, 
majd eggyé válok sűrű sorokkal.


2022-02.02.