IrodalomVers

Háború 2. verzió

A száz éves embert
az ekevas mellől sorozták,
marhavagonban sodort dohányt,
zubbonyában szíve felett,
hordozta szerelmét, Ilonkát.


Harcba hideg széllel ment,
le is lőtt néhány meglett Uszkát,
éhségében lakott jól újra éhen,
s markába hevítette a csíki blázt,
míg vaskobakját szilánk nem érte.


Rohamra árokból indult,
fagyos kapca véresre törte lábát,
nadrág szárban tört puhára dohányt.
Aztán fogságba esve, szája lilult,
évekre társa lett a kő és csákány.


Mindenen túl esett,
hisz mára már száz éves a feje;
fején a haj fehér hetven éve,
egy évig gyalogolt s haza érve,
se apja, se szerelme, se testvére.



Total Page Visits: 658 - Today Page Visits: 1

Vélemény, hozzászólás?