Maga az élet

Testek száradó szagától
izzó morcos világ
dolgos kezektől gyászol
sírhelyen a virág.

Mázas ős-felhők feletted
repedések habja
eső szagra felébredhet
az éj sötét magja.

Szorítón ölel a fény
vakítja zajos kedvét
talpunk alá vetett árnyék
növeszti sötét tervét.

Élet maga, mi felnégyel
elnyújt piszkos érvekre
hűs ágy a várandós vegyjel
megköt véges évekre.