Gyertya láng

A pillangót nem elég csak vágyni,
etetni kell, nektárral táplálni,
s talán egyet sem látsz körötted,
hidd el még sírni is látnak téged.

Reppenő vágy vonszol utadon,
boldog béred könnycseppbe fagyott,
kifizet egy álnok keserű kufár
sótlan örök ráncos tér-idő futár.

Harmat leszel korod kicsiny ágán,
s felszárít az eszmélet másnapján,
kurta görbe grádics az utad felén,
s segít kotnyeles elfogyó oxigén.

Az idő görbe botját cipeled,
ha magad nem is, belerokkan lelked,
bűvös bárokban szívod magadba,
a bájolgó buta remény gondodat.

De mindenkit legyűr az idő fene,
hogy fogai közt a húsodat egye,
lassan fogysz, mint gyertyában kanóc,
de életed nem láng, a faggyú volt.