Fekete lyukban
Tántorgó fakó háttérnek támaszkodom,
ebben az óriási centrifugában,
a Nap melege magába szív, tudom.
A bútorok azok otthonuktól elszakított fák,
rabszolgaságra ítélt tanúi,
avíttságukban a természetet illatozzák.
A parányi tudásom durva lópokróc,
mely vörösre cserzi agyamat,
mely haszonra sem méltó izzó kanóc.
Bolygónkat kinőttük, ezért ügetünk szanaszét
más élő-holt bolygókat kutatva,
a föld a tiéd is, te se engedd el a kezét.
Csak a gigantikus fizika foghat ki rajtam,
pedig készültem, volt tanítóm,
a bölcsesség semmit sem ér, a fekete lyukban.
2016.
MegosztásTotal Page Visits: 294 - Today Page Visits: 1