Dúl a szerelem, de még hogy…
Egy az otthon a nővel, működővé lesz együtt a társsal.
Felállás a férfi, és nő az édes, drága, ahol ő is hordja néha a nadrágot, de erre kényes, a férfi nem olyan, néha toleráns és nem kérdez, mert a nő szeret, nagyon szeret és ez benne a jó.
A férfi, ha szerelmes, hitetlen és szavazata érhet semmit se, mert enged, enged mert szeret, így a szelíd uralom esik egyik pofikáról a másik pletyka szóra-szarra. Hol a édeskés beszédtől néha a csattanó “hagyd abba” az uralkodó hangnem, mint egyéb házaknál, hol ilyen asszony lehetséges. Vagy nem szokványos? …mert a nő szeret, majdnem mindig szeret!
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szeretet, mert a férfi szeret, de úgy szeret!
Aztán dúl a szerelem a nagy… többnyire és amíg pár napig szép az affektálós, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
De jön a nap és ilyen egyre több, hogy egy cipőt, vagy ruhát esetlen nőt említve a férfi mesél, a kedves dúl-fúl és magára veszi, hogy már másra kacsint a férfi, aki szerinte mást szeretne és akart, de nem őt. A férfi bár eszébe sem jut más nő, csak azon jár az esze egész nap, hogy mit ne mondjon, mit ne beszéljen, amiben lehetne valami kötek’vés.
Minden veszek’vést követ aztán egy frenetikus nagy szeretet, mert az és a férfi szeret, de úgy szeret!
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
…mert a nő szeret, nagyon szeret.
De jön egy nap, hogy csörögve hörög a telefon s van is válasz. Egy munkatárs, vagy bárki nő, ki segítséget kér az mind potenciális sértő. Vajon miért csörög itt és otthon, reggel és este, vagy ha valami a gond. A férfi nem tagadhat, mert ez már egy kapcsolat, mert kapcsolt a telefon és ha még a segítségre igen is a válasz, akkor még a plafon is leszakad.
De jön a kirohanás és a férfi tettenérés nyoma, azt hogy van némi kapcsolata a külvilággal is, nosza. Felháborító kapcsolat a nő szerint!
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szerelem, mert az és a férfi szeret nagyon szeret örökké szeret!
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
…mert a nő szeret, nagyon szeret.
De jön egy nap, hogy a társaságban régi ismerős nő, akit boldogan köszönt, hisz nem látta sok éve. Az ölelést követi a csend és a pár napos vesszőfutás… sőt még aztán is soká, de jóval… emlegetve lesz az a nap, többet mint amennyit érdemelne szóval. Aztán ez is elmúlik egyszer… és férfi csak tovább szeret vakon, mi mást is tehet.
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szeretet, mert az és a férfi szeret, nagyon szeret, örökké szeret!
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutató szerelem, addig minden rendben és nincsen vagy.
…mert a nő éppen szeret, nagyon szeret.
De jön egy nap, hogy egy újabb nő kerül képbe és bár nem illenek korban, mégis összehozza az asszony.. hisz ez már egy kapcsolat!!!!… szerinte… megy a sírás és a férfi, mert kíméli párját, hát az asszonyra csapja az ajtót, de aztán higgadtsággal csak rendbe tesz dolgokat. Aztán ez is elmúlik egyszer… és férfi csak tovább szeret, vakon mi mást tehet. Felháborító bármi kapcsolat a nő szerint!
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szerelem, mert az és a férfi szeret, őrültem szeret!
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
De jött egy nap, hogy a férfi egy használt dolgot hoz haza, csak amolyan értéktelent, amit egyébként kidobnának, de használható kinek kell ilyen. És jön a hideg leves és forró kása… hogy ez már egy kapcsolat és csalatkozik a nő, amiért hűtlen a férfi, az meg csak hallgat, hogy hamarább legyen csend… majd odateszi, amit kell, hogy igenis elmegy, ha még egyszer!!!!… enyhül az asszony még aztán nem is érti, mivégre volt ilyen… Aztán ez is elmúlik egyszer… és férfi csak tovább szeret, vakon mi mást tehet.
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szerelem, mert az és a férfi szeret, őrültet is szeret!
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
…mert a nő éppen szeret, nagyon szeret.
De jön egy nap, hogy az asszony barátnője szívességet kér, de nem kap a férfitól, mert az asszony közbeszól, ez már egy megcsalás!!! Így a férfi régi barátságot is szétcsap, bár akaratán kívül, de az asszonynál nincs és, és nincs vagy. Felháborító a nő szerint, de megint!
Minden veszek’vést követ egy frenetikus nagy szeretet, mert az és a férfi szeret, őrülten is vakon szeret!
Aztán megint dúl a szeretet, a nagy… és amíg pár napig szép az affektáló, macikás képmutatás, addig minden rendben, és nincsen vagy.
De jön egy nap, és még több, mikor nem történik semmi és nincs is miről beszélni… mert a férfi egyedül jár az utcán, amikor ott senki sincsen és egyedül dolgozik a munkahelyén, mindenkitől távol és messze, persze legalább az otthoni szóbeszédben így legyen festve, minimum.
Aztán újabb nap, hogy nem történik semmi, már a köszönöm is csak óvatosan tör ki… nincs mit mondani, hát minek, mert újabb sztori, csak az asszony féltékeny hisztijére hajtja a vizet…
Már titkai vannak, na nem nagy, de nem lehet mondani semmit, mert az asszony lecsap. Lecsap és szemfüles minden apróságra, a munkába temetkezik a férfi, valamivel ki kell a semmiből törni. A barátságok nem azok és az ismerősök sem léteznek, nemcsak otthon.
De jön bizonyos nap, és az asszony nem érti, ennyire nem történik semmi??? vagy mégis? …figyelmesség virág helyett, csak munkahelyi rossz hír marad ….akkor itt a baj, hiszen titkol a férfi: – és csak tátogni tud erre, mint a hal… Így lesz ál-csaló a marokkal fogott férfiból, pedig a férfi szeret, csak a nő az, aki talán régi, vagy új magányában találja mással a jobb vigaszt, mert ott újra szép a szó a rövid pásztor-órák alatt. Nagy az áldozat a nő szeret is, nem is, de hazugságaival falaz és menteni akarja a férfit magától, akit oly nagyra tartott, valahol régen kezdetekkor. Így lesz a férfi kétszer csalva egy nap alatt.
Aztán megint dúl a szerelem a nagy… !! …már nincs visszaút, nincs affektáló nagy szerelem se, se víz, se hallgató nap, csak szótlan barát és kiszáradt kapcsolat, és a férfi mindent szó nélkül hagy.
Már nincs mese, se ok, se indok, se csalfa férfi, csak a nő agyában eldőlt fő gondolat, mely szerint ez így nem kapcsolat!! …pedig eddig az se, az se dehogy!
A nagy szeretet így lesz nagy felelet… ezután már a férfi — ahogy a nő keres újat akarnia, — nincs mire vigyázzon, nincs kitől, mitől tartania, de nem jelenti azt, hogy megáll az élet, és ne lenne egy vagy!
Megosztás
