Celeb születik 5.
***
Már tizenegyedik napja ment a műsor; a rendező reggel a rejtett kamerák éjszakai felvételeit nézte vissza. Nem hallotta a gyorsan közeledő lépteket, csak az idegesnek tűnő kopogtatásra kapta fel a fejét. A „szabad”, vagy „tessék” választ meg sem várva a producer lépett a szobájába. Kezében egy nyomtatott papírlapot lobogtatott.
– Láttad már az új nézettségi adatokat? – kérdezte köszönés helyett.
– Még nem.
– Tessék akkor, gyönyörködj benne! – és a rendező elé csúsztatta a lapot – Esik a nézettség, mint a forint árfolyama!
A rendező elmélyülten tanulmányozta vagy fél percig.
– Azért nem olyan tragikus a dolog. A forintárfolyam jobban esik.
– Tragikus ez, kispajtás! Minden százalék reklámbevétel-milliókat jelent a csatornának. Szét fogják rúgni a seggünket.
– Találjunk ki érdekesebb feladatokat?
– Azok szerintem jók. Nem a nappalokkal van baj, hanem az éjszakákkal. Érted? Az éjszakákkal! A néző, ha fent marad éjfélig-kettőig, olyat akar látni, amit nappal nem láthat. Ezek meg egész éjjel csak alszanak, meg hugyoznak. Miféle impotens bandát szedtetek össze?
– SzedTÜNK össze. Te is ott voltál. Az a bumburnyák Szinti is neked kellett. Akkor látott az pinát, amikor a nagyanyját fellökte a tehén.
– Pedig éppen neki kellene produkálnia magát. Eddig sem az ügyességi, sem a szellemi feladatokban nem muzsikált túl jól. Itt az ideje, hogy nagyot alakítson, különben ki kell szavaztatnunk az első párbajban. Azt pedig nem szeretném, nagy bizniszt szagolok ebben a kölyökben.
– Hm, jó ötlet. Melyik libát hágassuk meg vele?
– Hmmm… Mondjuk, azt a zérócsöcsűt. Más haszna még úgysem volt. Azért választottam be, mert nagy szarkeverőnek tűnt, de eddig még nem balhézott össze senkivel, nem ugrasztott össze senkit senkivel. Meg úgy hadar, hogy alig lehet érteni. No, holnap reggel szeretnék visszanézni valami szép eksönt.
– Ne légy már ennyire türelmetlen, elő kell azt készíteni. Parancsra én sem tudnék szexelni, pedig volt már részem néhány éles bevetésben. Búgatóport sem adhatok nekik, ahogy a disznóknak szoktak.
– Ez a te dolgod, de azt vedd figyelembe, hogy ha pár napon belül nem fordul meg a trend, minket a szőnyeg szélére állítanak – és ahogy jött, köszönés nélkül kiment a szobából.
♦♦♦
Másnap reggel Béla szokás szerint elsőnek ment ki a társalgóba. Otthon megszokta a korán kelést; ha aznap nem dolgozott, akkor is felébredt szülei hajnali szöszmötölésére, akik munkába indulás előtt még ellátták az állatokat. Biológiai órája itt is működött, a szokottnál egy-másfél óránál tovább nem tudott ágyban maradni.
Főzött magának egy kávét, és miközben kortyolgatta, kezébe vette a már az asztalra készített bulvárlapot. A címlapról elmaradhatatlan meztelen lány alapos megszemlélése után szokása szerint az utolsó oldalt kinyitva kezdte az újságolvasást, a sporthíreknél (pontosabban a sportolók magánéletéről szóló híradásoknál). Amint visszafelé lapozva a sztárhírekhez ért, egy címet elolvasva kis híján cigányútra ment a kávé: SZINTI BOY MÉG SZŰZ. Hogy kerül ez ide? – kérdezte magától félhangosan. A beköltözés napján beszélt utoljára újságíróval, de a szexuális életéről (pontosabban annak hiányáról) akkor sem esett szó. A riporternő a traktor mellett kérdezgette ugyan lányokról, az azonban már régen volt.
Egész délelőtt kellemetlenül érezte magát. A többiek is sorra elolvasták a lapot, és ki lesajnáló, ki szánakozó vigyorral az arcán nézett rá. Virág egyenesen kisfiúnak szólította.
– Jó neked – fordult hozzá váratlanul a közös reggelinél szimpátiát színlelve a kopasz alfahím. Béla az addig soha nem is látott holland sajt élvezetében elmerülve nem is figyelt arra, hogy a srác előtt a fél asztalt elfoglalva nyitva van az újság. Fel sem nézve a tányérjából kérdezte:
– Miért is?
– Mert ha nem dugtál még, tripperes sem lehettél. Tudod, milyen szar az, amikor hónapokig minden nap injekcióznak? De ez semmi ahhoz képest, hogy minden csajnak meg kell adnod a nevét és a címét, akivel előzőleg szeretkeztél. Én meg csak a keresztnevüket tudtam, némelyiknek még azt sem.
– Jobban meg kellett volna nézned, kivel kefélsz – okoskodott Béla. – Akkor elkerülhetted volna.
– Ezzel kapcsolatban nem lehet elég óvatosnak lenni, öcsém. Minden nő kurva.
– Kurva a te jó édesanyád! – csapta villáját dühösen az asztalra Orsi. – Kikérem magamnak, én nem vagyok az!
– Talán csak nem te is szűz vagy még? – nézett rá gúnyosan a kopasz.
– Azt nem mondtam.
– Hány férfival volt már dolgod?
– Mi közöd hozzá?
– Egynél többel?
– Képzeld!
– Egy időben is?
– Hát… volt olyan is.
– Na látod, akkor mégis csak kurva vagy. Egyébként anyám is az, és képzeld, még büszke is vagyok rá. Apám felszívódott, mielőtt megszülettem, anyut sehova nem vették fel dolgozni, vagy kirúgták, amikor kiderült, hogy egyedül nevel, valamiből élni kellett.
– Szörnyű … És te kicsi korodtól kezdve tudtad? – váltott hangnemet Orsi.
– Négy éves koromig nagyanyámnál voltam nap közben, de miután meghalt, előttem zajlott minden. Anyu azt mondta, hogy a bácsik pénzt hoztak nekünk és fontos dolgokat kell megbeszélnie velük, de amikor iskolás lettem, az osztálytársaimtól tudtam meg, hogy mi is az anyám.
– Meggyűlölted?
– Először nem hittem a fiúknak, aztán rákérdeztem. Akkor anyu leültetett, és elmondta, hogy ebből élünk jól; ha nem ezt csinálná, nem lenne annyi jó játékom, nem tudna autóval iskolába hordani, talán még ennivalóra is kevesebb telne.
– Még mindig … hogy is mondjam … űzi az ipart? – kotyogott közbe Zsu.
– Pár éve van egy komoly pasija, azóta csak telefonszexet vállal.
– Tényleg?
– Tényleg. Megadjam a számát?
– Miért? Nőkkel is…?
– Soha nem válogatott; aki fizetett, jöhetett. Voltam vagy tizenhét éves, amikor rendszeresen járt hozzá egy harminc körüli, gyönyörű fekete csaj. Egyszer, amikor engedtem ki, mondtam neki, hogy ha férfival is ki akarja próbálni, állok rendelkezésére, akár ingyen is.
– És? – kerekedett tágra Zsu szeme.
– Azt mondta, ő nem buzi. Ő csak látszatra nő, valójában, belül férfi, ezért természetes, hogy a nőket szereti.
– Na, annak a pokolban az orrodra fogják húzni a…
– Bravó! – szakította félbe Bélát a rendező tőle szokatlanul lelkes hangja a hangszóróból. – Ezt adásban is ismételjétek meg!
Az alfahím ijedt arccal fordította fejét a hangforrás felé, mint akit rajtakaptak valamin.
– Talán mégsem kellene… Ez nagyon személyes ügy.
– Majd megbeszéljük.
Megbeszélték. A rendező rövid idő múlva megjelent a villában, félrehívta Zsoltit, az alfahímet, és közel egy órán át győzködte. Utána Bélát invitálta az udvarra, a medence melletti nyugágyakra.
– Szintikém, vedd már észre, hogy Virág majd’ megőrül érted. Miért nem csapod neki a szelet?
– Virááág? – nézett úgy Béla a rendezőre, mintha az égből szállt volna alá. – Én inkább úgy veszem észre, hogy megőrül – tőlem.
– Te szerintem egy kissé gátlásos vagy, azért látod így. Én már napok óta figyelem azt a lányt, sokszor vettem észre, hogy időnként vágyakozva pillant feléd. Ha vennéd a lapot, hidd el, könnyen ágyba tudnád vinni.
Béla néhány másodpercre elgondolkodott.
– Én ezt nem hiszem, rendező úr. Virág rámenős csaj, ha így lenne, nem várná, hogy én kezdeményezzek, rám hajtana.
– Honnan veszed, hogy rámenős?
– Egyszer elmesélte, hogy lefeküdt a legjobb barátnője fiújával.
– Biztos a fiú akarta. Az lehet, hogy a saját közegében valóban rámenősebb, itt azonban végül is idegenek között van, feszélyezve érzi magát. Jóindulatúan mondom neked, próbáld meg!
– Én nem látom feszélyezettnek, ugyancsak gátlástalannak ismertem meg.
– Ugyan Szintikém, lásd be, hogy nem ismered a nőket. Higgy nekem, én már a második feleségemmel élek, belelátok a lelkükbe.
– De nekem nem is tetszik annyira Virág.
– Pedig csinos lány. Igazi manökenalkat. Melyik lány tetszik neked?
– Zsu inkább bejönne.
– Neki viszont Zsolti tetszik. Nekem azt mondta nagyapám: ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel. Biztos felétek is ismerik ezt a mondást.
Hallgattak egy ideig.
– Figyelj, Szinti! – szólalt meg ismét a rendező. – Te így egyedül nagyon kilógsz ebből a csapatból, ha így folytatod, előbb-utóbb kiszavaznak. Azt ugye nem szeretnéd?
– Hát … nem!
– Én sem. Ha viszont egy pár lennétek Virággal, rögtön érdekesebb lennél a nézőknek. Hallgass rám, hajts rá, nem bánod meg. Én nagyon szeretném.
Folytatása következik…
Megosztás