Celeb születik 8.
A döntőre már csak öten maradtak a villában: Orsi, Zsu, Virág, az alfahím és Béla. Időközben az alfahím átköltözött Orsi ágyába; a bulvársajtó az új románctól és a két lány közötti feszültségtől volt hangos. Természetes úton megoldódhatott volna a probléma, ha a vetélytársak egymást hívják ki párbajra, ezt azonban a rendező minden eszközzel megakadályozta. Béla és Virág egyre inkább érezte, hogy a győztes hármójuk közül fog kikerülni, ezért próbáltak mindent elkövetni, hogy magukra vonják a figyelmet – sikertelenül. A fiú szóvá is tette a dolgot a rendezőnek, aki kapott is a kínálkozó lehetőségen.
– Nyergelj át te is Zsura – tanácsolta.Béla fontolóra is vette a dolgot. Próbálta megbeszélni Virággal, hogy a váltás csak a műsor végéig fog tartani, aztán azonnal szakít a lánnyal. Virág azonban hallani sem akart róla – és a fiú nem tudta eldönteni; azért-e, mert szereti, vagy, mert érzi, hogy akkor ő válik a legesélytelenebbé.
– Bepróbálkozhatsz – mondta Virág -, de ha csak megcsókolod, köztünk mindennek vége, pakolhatsz vissza a szobádba!
Ehhez a fiúnak nem sok kedve volt, a rendező unszolására azonban mégis ostromolta a telt lányt, Virág pedig vehemensen támadta vetélytársnőjét. Így viszont Béla vált a villa lúzerévé, és ez elkedvetlenítette.
A döntőt végül az alfahím nyerte. Azért a többieknek sem volt sok okuk a szomorkodásra, tisztességes, hét számjegyű összeg került a bankszámlájukra, és a szponzorok is elhalmozták őket ajándékokkal. Virágnak a magánklinika térítésmentesen felajánlotta a mellműtétet, egy stúdió szintén ingyen biztosította számára az énektanulás lehetőségét, Béla pedig – azon túl, hogy magával vihette a Korg szintetizátort – lemezszerződést kapott, az egyik nagy német prémiummárka hazai képviselete pedig rendelkezésére bocsátotta az áhított „csajozós” kabriót.
Ideiglenesen egy panzióba költöztek, és nekiláttak új életük megszervezésének. Megfelelő lakást kerestek, Béla pedig elkezdte szervezni a zenekarát; Interneten keresett gitárosokat, rézfúvósokat, dobost.
Egy délután éppen lakásnézőből tartottak vissza a panzióba, amikor megszólalt Virág telefonja. A kezdődő délutáni csúcsforgalomban Béla csak annyit tudott kivenni a beszélgetésből, hogy időpontot egyeztet.
– Holnap egyedül kell lakást keresned – mondta a lány, mikor felértek a szobába. – Nekem felvételem lesz a klinikán. Nem tudom, meddig fog tartani, ha végeztem, hívlak.
– A klinikán? – csodálkozott Béla.
– Igen. Az orvos elmagyarázza a műtét menetét, megmutatja az implantátumokat is, és berajzolja a metszések helyét.
– Ruha nélkül?
– Hülye! – nevetett fel gúnyosan Virág. – Mit gondoltál, a pólómra fog rajzolni?
– Muszáj kamerák előtt? Kérlek, mondd le a tévéseket!
– Megőrültél? Úgy csinálsz, mintha nem meztelenkedtünk volna kamerák előtt a villában mindketten.
– Persze, de nem mutattak minket egészen közelről, és nem volt ott operatőr, technikus, riporter, meg mit tudom én, még kik. Nem akarom, hogy rajtad csámcsogjon az egész ország.
Virág lebiggyesztett ajakkal, szúrósan nézett rá.
– No, meglátszik, honnan jöttél! Az asszony üljön otthon, tartsa rendben a házat, meleg vacsorával és forró szexszel várja haza a nagy sztár urát?
– Dehogy! Hiszen megbeszéltük, hogy együtt fogunk turnézni.
– Az nekem csak mellékes, én önálló karriert akarok! Modell leszek, vagy DJ, esetleg mindkettő! Ha nem tetszik, mehetsz a jó büdös francba!
Béla elborult aggyal kapta fel a slusszkulcsot és bevágta maga mögött az ajtót. Egy távolabbi panzióhoz hajtott, kivett egy szobát, majd átment a szomszédos bárba. Ott egy fiatalokból álló társaság azonnal felismerte, az asztalukhoz hívták. Felváltva fizették a köröket, éjfél körül tántorgott fel a szobájába.
Másnap reggel a producer irodájába ment.
– A főnök éppen telefonál, foglaljon helyet! – mondta a titkárnő az előtte levő készülékre pillantva.
Béla megindult a vajszínű bőr ülőgarnitúra felé.
– Nem azt mondtam, hogy itt foglaljon helyet – szólt utána flegmán a nő -, a folyosón is vannak székek.
– No, mi újság van Szintikém? – érdeklődött kedélyesen a producer, amikor majd félórányi várakozás után végre belül került a párnázott ajtón.
– Azt szeretném megkérdezni, szerveztek-e már közös fellépést Virággal?
– Ne légy türelmetlen, apám! Van egy jó néhány felkérésetek, de előbb álljon fel a zenekarod, állítsátok össze és tanuljátok meg a repertoárt, majd utána beszélhetünk konkrétumokról.
– Nem erről van szó. Azt kérem, hogy Virágot hagyják ki a műsoromból.
– Nofene! Miért?
A fiú elmondta, mi történt köztük az előző délutánon.
– Hiába, az alma nem esik messze a fájától – kommentálta a producer a hallottakat.
– Ezt most miért mondta? – nézett rá csodálkozva Béla.
– Te most ugyanazt csináltad szegény Virággal, mint anyád a villában! Éppen olyan prűd vagy, mint ő! Tudod te is nagyon jól, hány lány dolgozik a szépségiparban, és nagy részük nem kurva, csak kihasználják, hogy szép testtel áldotta meg őket a természet. Legyél inkább büszke rá, hogy olyan lány szeret, akinek érdeklődnek a teste iránt. Ez nem azt jelenti, hogy rossz erkölcsű a barátnőd, hanem, hogy jól választottál. Nem így van?
– Hát … Lehet, hogy igaza van…
– No látod! Menj, engeszteld ki Virágot valami szép ajándékkal. Itt van például srégen szemben egy jó ékszerbolt, vegyél egy szép medált neki. De ne valami gagyit, van elég pénzed! És jó hosszú lánccal, hogy majd szépen mutasson az új mellei között.
Megköszönte a tanácsot és átment az üzletbe. Sokáig válogatott, végül egy smaragdból csiszolt medált vett meg, vékony, hosszú aranylánccal. Amikor kilépett a fotocellás üvegajtón, vakuk villanása kápráztatta el; a médiasereg szinte elállta a járdát. Egész konvoj vonult a panzióig, élén az ezüstmetál kabrióval. Béla felment a szobába, a médiamunkások a földszinti presszóban várták Virág érkezését; mire a lány visszajött a klinikáról, már meglehetősen alkoholgőzös hangulatban. A pár tudta, mi a dolga; műkönnyeket hullatva borultak egymás nyakába.
♦♦♦
Ezeket a napokat Béla a hirdetéseire küldött demók tanulmányozásával töltötte. Virággal közösen választották ki a zenészeket. Felkészülésükhöz az a stúdió biztosított helyet, amelyik megszerezte Szinti Boy hangfelvételeinek kizárólagos tulajdonjogát.
Virág eközben bevonult a klinikára, hogy elvégezzék rajta a vágyott plasztikai műtétet – természetesen a csatorna kameráinak jelenlétében. Nem sok időt kellett az intézményben eltöltenie, a harmadik napon, miután az orvosok mindent rendben találtak, Béla haza is vihette – immár az elegáns lakóparkban bérelt kétszobás lakásba.
– Hadd nézzem! – szólalt meg izgatottan a fiú, amikor bezárták maguk mögött az ajtót, és elkezdte kigombolni Virág blúzát. A lány azonban eltolta magától a kezeit.
– Még ne! Majd, ha eltűnnek a hegek.
A ritka és óvatos, pizsamás szeretkezések időszaka következett, míg egy jó hónap múlva Virág köntösét hanyagul az ágyra dobva, meztelenül megállt Béla előtt.
– Gyönyörű vagy – súgta a fiú, és bal karjával átölelte kedvesét, miközben jobbjával simogatni kezdte az alaposan megnövekedett domborulatot. Virág azonban érezte, hogy az ölelés egyre lanyhul.
– Mi baj van? – kérdezte.
– Ez … ez valahogy … valahogy nem természetes…
A lány kitépte magát az ölelésből és kirohant a szobából. Mire Béla utánament, már pizsamában kuporgott egy fotelben és zokogott. Próbálta vigasztalni, megmagyarázni a dolgot, de nem sok sikerrel. Néhány nap külön szobában alvás következett, Virág csak akkor engedett fel, amikor a fiú elkísérte a férfimagazin fotózására, és azt látta, hogy büszke rá – holott ez csak színlelés volt; Béla továbbra sem helyeselte barátnője modell-ambícióit, de nem mert többé ellene szólni.
Folytatása következik…
Megosztás