Celeb születik 7.

Túl voltak már az adássorozat felén, kezdett a villa egyre levegősebb lenni; a műsor hűséges rajongói több kiszavazott versenyző távozását nézhették végig – nemegyszer velük sírva.
– Megint kezd ellaposodni a műsor, esik a nézettség – nyitott be a producer a vezérlőbe, szokása szerint kopogtatás nélkül.
– Mit javasolsz?
– Szinti, a jolly joker. A múltkor is vele sikerült feldobni a nézettséget.
– Nem valaki mást kellene most megmozgatni?
– Nem. Mondtam már, hogy nagy bizniszt szimatolok ebben a surmóban, és mostanában igencsak távol került az érdeklődés középpontjától.
– Mi legyen vele?
– Az már a te dolgod. Találj ki valamit.
A producer távozása után a rendező végignézte az összes, Bélával és Virággal kapcsolatos felvételt, a bulvárlap korábbi számait is átlapozta.
– Nos, sikerült kiokoskodnod valamit? – kérdezte a producer, amikor délután újra összefutottak a folyosón.
– Azt hiszem, igen. A srác anyja egy jó karakter, amolyan igazi tenyeres-talpas parasztasszony. Arra gondoltam, mi lenne, ha megjelenne a villában és haza akarná vinni a fiacskáját?
– Rá tudná beszélni?
– Nem hiszem. Minél közelebb vagyunk a döntőhöz, Szinti annál motiváltabb.
– Megnézném a nőt. Van róla valami felvétel?
– Van, gyere! – a vezérlőbe mentek, a rendező újra megkereste és az egyik monitoron elindította a Váncsodon készült riportot.
– Oké, tetszik a csaj – mondta elégedetten a producer. – Gondolod, hogy vállalni fogja?
– Egy kis befektetéssel. Beszéltem Beával, a riporterrel; mondta, hogy pénzért tudták rávenni a nyilatkozatra. Ha most is kap egy csekket, biztosan vállalja.
– Jó, csak óvatosan kínálgassátok. Már így is rengeteg büntetést fizettünk a médiahatóságnak a műsor miatt.
– Reklámbevételben viszont bőven megtérült.
– Igaz, de a részvényesek nem mérlegelnek; ők minden fillér kiadást profitcsökkentő tényezőként értékelnek.
A producer gondolkodott néhány másodpercig, majd újra kérdezett:
– És miért akarná hazavinni?
– Például, mert munka van otthon…
– Áh, mint egy ócska ruszki propagandafilmben! Nem, ezt felejtsd el! Viszont … Nyilván te is figyeltél rá, hogy ezt mondta a riportban: Béla túlságosan becsvágyó. Nem akarja megérteni, hogy nem a mi fajtánknak való az az élet. Jöjjön hát azért, hogy kimenekítse a fiacskáját ebből az erkölcsi fertőből. Zaftos kis történet lenne, ha Virágot is lekurvázná.
– A legényke fülig szerelmes a csajba, meg fog haragudni az anyjára.
– Aztán, kit érdekel? Majd kibékülnek, vagy ha nem, az ő bajuk. Ha meg akarsz élni ebben a szakmában, szokj le az érzelgősségről, vagy rendezz nyálas romantikus filmeket, ha találsz olyat, aki finanszírozza.
– Esetleg fel lehetne készíteni őket…
– Nem, kedves kolléga! Ezek nem színészek, a néző pedig nem hülye, azonnal észreveszi, hogy megrendezett jelenetet lát. Menjen csak élesben a játék, valóságos indulatokkal! Elvégre valóságshow ez, vagy mi – tette hozzá gúnyos mosollyal.

♦♦♦

– Látogatód van, köcsög! – bökte oldalba Bélát az egyik srác.
Béla utálta ezt a megszólítást – csakúgy mint azt, ha oldalba bökik.
– Anyád! – vetette oda, és hüvelykujjával jókorát tolt a villalakó-társon, miközben elindult a társalgó felé.
– Igen, tényleg anyád van itt – vigyorgott a srác.Nem akarta elhinni egészen addig, amíg a társalgóban meg nem látta anyját divatból rég kiment szürke kosztümjében, kissé kinyúlt téglaszínű blúzában. A meglepetéstől szólni sem tudott. Szülője sem szólt, hozzálépett, és hatalmas pofont kevert le neki.
– No, kellemes viszontlátás – jegyezte meg arcát tapogatva. Kérdezni akarta, minek köszönheti a fájdalmas fogadtatást – és egyáltalán a váratlan látogatást, de a nőből megindult a szóáradat:
– Bár sose láttalak volna, te falu szégyene! Lesült a pofánkrúl a bűr, amikor láttuk, hogy a kádban dikicseled azt az ócska kis kurvát! Nem is azír’, mert mi láttuk, hanem, hogy az egész falu látta! Hát nem gondolsz arra, amikor ilyeneket csinálsz, hogy szegény szüleid mán az utcán sem tudnak végigmenni szégyenkezés nélkül?
– Ne mondjon ilyet anyám, szeretjük egymást Virággal.
– Hogy híjják? Virág ki?
– Nem a családneve, a keresztneve Virág.
– Az meg miféle név egyáltalán? Balogh szomszéd a haverjaival azon röhencseltek a kocsmában, hogy úgy híjják a csajodat, mint az ő tehenit. Azt mondta, ha lyánygyermeket csinálsz néki, biztos Riskának fogjátok híni. Olyan semmilyen név ez, mint ő maga!
– Ne beszélj így róla, anyám! Virág nagyszerű lány.
– Nagyszerű?! – a nő kiabálása betöltötte az egész villát. – Mitől nagyszerű? Úgy néz ki, mint a gyalult deszka! Mint egy fiú, nincs semmije! Hát buzi vagy te fiam, vagy mi? Ha mán végre csaj kellett, választottál vóna egy olyan csecses-faros menyecskét, mint az a Zsu vagy ki!
Ebben a pillanatban Virág rontott be a társalgóba, dühtől remegve. Béla komolyan tartott tőle, hogy a következő pillanatban az anyja hajába ragad; készenlétbe helyezte jobb kezét, hogy ha szükséges, visszatartsa. A lány azonban karnyújtásnyira a nőtől megállt, és összehúzott szemmel végigmérte. Az asszony viszont utálkozó arckifejezéssel elfordította a fejét.
– Jó napot! – hangja nyugodtnak tűnt, de bujkált benne valami mélységes megvetés.
– Jó napot! – válaszolt az anya ugyanolyan megvetéssel. A két nő úgy nézett egymásra, mint két szarvasbika az összecsapás előtti pillanatban. Béla, bokszbíróként állt a középvonalon, beavatkozásra készen. Jobbnak látta megelőzni a hajtépést, nyugalmat erőltetett magára.
– Ne legyél már ilyen ellenséges, anyám! Ismerd meg előbb Virágot, utána mondjál véleményt róla!
– Nem akarom én megismerni ezt a kis ringyót! – rikácsolta a nő. – Küldd el innen, látni sem akarom!
– Hogy mi vagyok én? – csattant fel Virág; Béla még időben el tudta kapni az ütésre emelt kezet.
– Ringyó! Mert, tisztességes nőnek tartod magad, amikor pucéron mutogatod magad a tévében? Rendes lány az, aki azt csinálja nyilvánosan, ami csak két emberre tartozik?
– Menj most ki, majd én elintézem! – súgta Béla a lány fülébe, finoman – amennyire finoman lehetett a dühtől minden izmát megfeszítő Virágot – kitolta a szobából, és behúzta utána az ajtót.
– Csak azért jöttél anyám, hogy fikázd a csajomat? – fordult szemrehányóan az asszonyhoz.
– Nem! Hagyd itt ezt a kuplerájt, amíg nem késő, gyere haza! Folytasd ott az életedet, ahol abbahagytad!
– Menjek haza?! Most, amikor már csak egy lépésre vagyok a győzelemtől?
– Te hülye, hát még mindig azt hiszed, hogy megnyerheted?
– Akármelyikünk nyerhet, akik még itt vagyunk. Láthattátok, mennyien estek ki.
– Nyersz, vagy nem nyersz, mihez kezdesz azután?
– Kapunk munkát az ügynökségtől, csak győzzük!
– Miféle munkát?
– Zenélni fogok. Falunapokon, vállalati bulikon, lakodalmakban, meg mindenféle rendezvényeken.
– És a lyány? Majd eltartassa magát veled?
– Nem. Énektanárhoz fog járni, és ő is velünk fog haknizni.
– Szóval neked ez a léha élet kell. Meg ez a kis ribanc. Szállj már végre le a földre, gyere haza, vállalj tisztességes munkát, hiszen van jó szakmád Ha meg csaj kell, mondtam mán, hogy udvarolj a boltos Valikának, az egy jóravaló, dógos lyány.
– No, a Valika sem az a kiköpött hamvas szűzlány! Mindenki tudja, hogy elvetette a gyerekét, amit egy diszkó után azt sem tudja, ki csinált neki.
– Az egy dolog, megtévedt szegény tizenhat éves korában, biztos leitatták valami suhancok; de azóta sincs senkije, és nem csinál olyanokat, mint ez a te drágalátos Virágod.
– Ne szídd már állandóan ezt a lányt, Virág szeret engem! – vesztette el a türelmét Béla.
– Szeret?! Mit gondolsz, te szerencsétlen, hányat szeretett már, és meddig fog szeretni? Addig, amíg ki tud használni! Ismerem én a fajtáját!
– Na most már elég, anyám! – tört ki a fiú. – Ha csak ezért jöttél, jobb, ha el is mész! Arról pedig ne is álmodj, hogy hazamegyek, éppen most, amikor elértem, amit mindig is akartam!
– Megyek is, és vedd tudomásul, hogy nem is akarlak addig látni, amíg észhez nem térsz! – üvöltötte a nő, és köszönés nélkül kirohant a társalgóból.
– Menj csak! Tapicskoljatok csak a disznószarban, ha nektek ez a normális élet! – kiáltott utána Béla, de anyja akkorra már a villa előtt járt, ahol hirtelen megtorpant, mivel újságírók, tévések, fotósok egész hada várta. Dühödt arckifejezése hirtelen megváltozott, mintha azt kérdezné: nos, jól csináltam? Mennyit kapok érte?

Folytatása következik…